Az erőszak történelme
A Váltóállítás – Diktatúrák a vidéki Magyarországon 1945-ben című kötet politikai mítoszok helyett a mindennapi valóságot kívánja bemutatni az olyan hitviták meghaladásával, mint például hogy 1945 felszabadulás vagy megszállás volt-e történelmünkben.

Stefano Bottoni történész, az Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának munkatársa szerint ahová a Vörös Hadsereg betette a lábát, ott merőben új irányt vett a történelem, ugyanakkor el kell fogadni, hogy ezt sokféleképpen élhették meg a különböző helyzetű társadalmi csoportok.
A szakember megjegyezte, sokak szerint az emberiség története az erőszak történelme is. Ennek a vizsgált időszakban megjelenő formáit részletesen dolgozza fel a kötet több tanulmánya.
Az erőszak a 20. század közepén nem a második világháborúval kezdődött és nem is azzal ért véget. 1938 és 1949 között kisebb-nagyobb intenzitással folyamatosan bántalmazták, pusztították, elüldözték az embereket Európa több pontján – mondta a kutató.
Emilia-Romagnában, abban az észak-olaszországi tartományban, ahonnan ő származik, 1947-ig rendszeresek voltak a politikai gyilkosságok, és köztudott volt, hogy melyik papot vagy orvost, kik és miért öltek meg. Az ukrán-lengyel határon pedig 1943 és 1947 között egyfajta „alacsony intenzitású” népirtás folyt, amelynek sok százezer áldozata volt.
A szovjet hadsereg katonái által a második világháborúban tömegesen elkövetett nemi erőszakkal a kiadvány több írása foglalkozik. Ez Németország után Magyarországot sújtotta a leginkább. Az Erdély történelmével foglalkozó szakember ugyanakkor elmondta: a Románián 1944 szeptember-októberében átvonuló vörös katonákról nincsenek hasonló adatok, az ottani emlékezetben másként maradt meg a szovjet front átvonulása.
A kötet tanulmányainak egy másik csoportja a földreformmal foglalkozik. Ez volt az egyik tényező, amely megteremtette a kommunista diktatúra alapját. A folyamat meglehetősen kaotikus volt: egyszer csak megjelentek „figurák” a falvakban, akik szabad kezet kaptak. Éppen úgy, mint a szovjet katonák egy település elfoglalása után az első három napon: ez szabad rablást jelentett. Ezután jöhetett a viszonylagos konszolidáció, az így kialakult helyzet szentesítése – vázolta a szakember.
Stefano Bottoni a kötetbe gyűjtött tanulmányok érdemeként említette, hogy azoknak a kiszolgáltatott helyzetű társadalmi csoportok szemszögéből vizsgálja a történelmet, amelyekkel 1989 előtt alig, és azután sem eleget foglalkoztak a szakemberek.

Stefano Bottoni történész, az Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának munkatársa szerint ahová a Vörös Hadsereg betette a lábát, ott merőben új irányt vett a történelem, ugyanakkor el kell fogadni, hogy ezt sokféleképpen élhették meg a különböző helyzetű társadalmi csoportok.
A szakember megjegyezte, sokak szerint az emberiség története az erőszak történelme is. Ennek a vizsgált időszakban megjelenő formáit részletesen dolgozza fel a kötet több tanulmánya.
Az erőszak a 20. század közepén nem a második világháborúval kezdődött és nem is azzal ért véget. 1938 és 1949 között kisebb-nagyobb intenzitással folyamatosan bántalmazták, pusztították, elüldözték az embereket Európa több pontján – mondta a kutató.
Emilia-Romagnában, abban az észak-olaszországi tartományban, ahonnan ő származik, 1947-ig rendszeresek voltak a politikai gyilkosságok, és köztudott volt, hogy melyik papot vagy orvost, kik és miért öltek meg. Az ukrán-lengyel határon pedig 1943 és 1947 között egyfajta „alacsony intenzitású” népirtás folyt, amelynek sok százezer áldozata volt.
A szovjet hadsereg katonái által a második világháborúban tömegesen elkövetett nemi erőszakkal a kiadvány több írása foglalkozik. Ez Németország után Magyarországot sújtotta a leginkább. Az Erdély történelmével foglalkozó szakember ugyanakkor elmondta: a Románián 1944 szeptember-októberében átvonuló vörös katonákról nincsenek hasonló adatok, az ottani emlékezetben másként maradt meg a szovjet front átvonulása.
A kötet tanulmányainak egy másik csoportja a földreformmal foglalkozik. Ez volt az egyik tényező, amely megteremtette a kommunista diktatúra alapját. A folyamat meglehetősen kaotikus volt: egyszer csak megjelentek „figurák” a falvakban, akik szabad kezet kaptak. Éppen úgy, mint a szovjet katonák egy település elfoglalása után az első három napon: ez szabad rablást jelentett. Ezután jöhetett a viszonylagos konszolidáció, az így kialakult helyzet szentesítése – vázolta a szakember.
Stefano Bottoni a kötetbe gyűjtött tanulmányok érdemeként említette, hogy azoknak a kiszolgáltatott helyzetű társadalmi csoportok szemszögéből vizsgálja a történelmet, amelyekkel 1989 előtt alig, és azután sem eleget foglalkoztak a szakemberek.
Egypercesek

Olvasni jó, és hallgatni is!
Hiánypótló gyerekirodalmi műsor indul a radiocafén
Könyvtolvajok Hollandiában
Grúz bűnszervezet lopja az európai könyvtárak értékes könyveit
Felbecsülhetetlen kincsre bukkantak
A könyvtár nem is tudta, milyen érték lapul a tárolóban