A szöcskegombóc, a méhlárva taco és a lepkemousse receptje is fellehető abban az új szakácskönyvben, amelyet azzal a céllal állítottak össze szerzői, hogy rovarokból készült tápláló és környezetkímélő ételek fogyasztásának nyerjék meg a nyugati embereket.

Több száz rovarfajt fogyasztanak világszerte, főleg Ázsiában és Afrikában, de a nyugati emberek még a gondolatától is irtóznak, hogy tücsköt, termeszt vagy lisztbogarat egyenek, holott azok tápanyagban igen gazdagok.
A rovarok tenyésztéséhez ráadásul kevesebb földre van szükség, mint a hagyományos állattenyésztéshez, és közben kevesebb üvegházhatású gáz keletkezik – állapította meg az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete még 2013-ban. „A rovarokban található tápanyagok előnyeinek hangoztatása kevés ahhoz, hogy rávegyük a kényes ízlésű nyugati ódzkodókat arra, hogy váltsanak marháról, csirkéről és sertésről rovarokra, bogarakra” – mondta Roberto Flore, az On Eating Insects (A rovarok fogyasztásáról) című, a jövő hónapban megjelenő szakácskönyv társszerzője. „Ha be akarjuk illeszteni az európai étrendbe a rovarokat, a fehérjék megvitatása előtt inkább az ízről kell beszélnünk" – magyarázta a Szardíniáról származó olasz séf, aki a Nordic Food lab konyhaművészeti kutatási és fejlesztési program vezetője.
Az élelmiszer sokféleséget és élvezetét vizsgáló Nordic Food Lab programot Dániában indította el a világ egyik legjobbjának tartott, Michelin-csillagos Noma étterem társtulajdonosa.
Roberto Flore két másik szerzőtársával, Michael Bom Frosttal és Josh Evansszel elhatározták, hogy szakácskönyvet írnak a rovarevésről vagy az etomofágiáról, mivel a témáról kevés mű született Nyugaton. A könyvben a receptek mellett történeteket, esszéket adnak közre Kenyában, Ugandában, Mexikóban, Thaiföldön és más olyan országokban folytatott kutatásaikról, ahol a rovarok ínyencségnek számítanak.
„Reméljük, hogy áthidaljuk a kulturális különbségeket” – mondta Flore, hozzátéve, hogy a legtöbb ember, aki evett fogásaiból, elcsodálkozott azon, hogy a rovarok ilyen ízletesek.
Erre mondta nagyapám: „fene az ízlését!”