A felnőtté válás kapuja

Az első című kötetben tizenöt kortárs magyar író, költő vallja be egy-egy történeten keresztül, hogy neki milyen volt az első szex. Vagy ha nem is pontosan neki, de annak a főhősnek, akibe megszemélyesítette emlékező önmagát. Amúgy Ön, kedves olvasó, emlékszik rá, hogy milyen volt az első szex? Állítólag illene…

Dragomán György, Fiala Borcsa, Garaczi László, Gimesi Dóra, Grecsó Krisztián, Háy János, Kalapos Éva Veronika, Karafiáth Orsolya, Lakatos Levente, Mészöly Ágnes, Molnár T. Eszter, Nagy Ildikó Noémi, Németh B. Eszter, Nyáry Krisztián,Tasnádi István. Ők azok, akik bevállalták, hogy életünk egyik legemlékezetesebb élményéről, az első szexuális együttlétről novellát írnak. A sokszínű megközelítés, káprázatos stílusfelvonultatás mellett a könyv talán legnagyobb erénye, hogy nincsenek benne tabuk, nincsenek benne álságos, korszerűtlen ábrázolások, de emellett a szerzők megállva a kísértést, nem lengenek ki a deviancia irányába sem.  De az első együttlétről szóló történeteknél a lehető legtermészetesebb, hogy sok szerzőnél ez egy igen csak természetes téma, magáról a szexualitásról hétköznapi, természetes, esetenként szókimondó módon szólnak. De ugyanilyen erővel jelennek meg a novellákban a nemiséggel kapcsolatos antropológiai, történelmi, filozófiai és erkölcsi, etikai felütésű vonalak, a maguk szépségében, a maguk megismételhetetlenségében. Néhány író ezekben a novellákban bizony világnézeti hovatartozását is hangsúlyozza, hiszen ezek az első testi szerelmi együttlétekről szóló történetek az adott szerző legbelső etikai énjét is tükrözik, akár szemérmesen, akár szemérmetlenül. 
A kötet előszavának egy részlete pedig mindenféle olvasóhoz szól, így szemérmesekhez és szemérmetlenekhez is: „Az első éjszakán – hajnalban, délelőttön vagy kora estén – ritkán nemzünk ténylegesen utódot, és nem változik meg a világhoz való viszonyunk sem úgy, mint amikor beszélni kezdtünk. Mégis ez a pillanat az életünkben, amit évezredek óta a felnőtté válás kapujának tekintünk. Nem csoda, hogy az egyéni és a kollektív emlékezet egyaránt kiemelt jelentőséget tulajdonít neki.”