Megjelent Kónya Imre, a Boross-kormány belügyminiszterének ....és az ünnep mindig elmarad? címet viselő visszaemlékezés-kötete, a rendszerváltásról és az azt követő időszakról

A szerző elmondta, hogy nem történelemkönyvet és nem is legendáriumot akart írni, hanem hús-vér emberekről szóló történeteket. „Úgy gondoltam – fogalmazott –, hogy ezzel tudom közel hozni az emberekhez azt az időszakot, amelyet én a magyar történelem kiemelkedő időszakának tartok, de amely korszakot az emberek nagyon negatívan értékelnek”. Az emberek az alapján ítélik meg a rendszerváltást, ahova vezetett, a könyv viszont azt akarja megmutatni, amiből kiindult. A rendszerváltozás szereplői ugyanis – a gyakori vádakkal szemben – nem a történelem bábjai voltak, hanem olyan emberek, akik egytől egyig tenni akartak és tettek is a változásokért.
A kötet címe a csalódásra utal, amiért az emberek nem tudtak együtt örülni az olyan „hatalmas, gyönyörű eseményeknek”, mint például az ország szabaddá válása vagy az oroszok kivonulása. A közös ünnep elmaradását abban látja, hogy a korábbi politikai elit és a mögötte álló értelmiség nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy nem az az oldal nyerte meg az első szabad választást, amelyikkel ők rokonszenveztek.
A rendszerváltással az emberek egyik napról a másikra elveszítették azt a „langyos biztonságot”, amelyet a Kádár-rendszer adott, és ezért őket, az új hatalmat tettek felelőssé. Ugyanakkor biztos abban, hogy száz év múlva, történelmi távlatból tekintve egészen másként fogják megítélni az 1988-tól 1994-ig tartó időszakot.
A könyv és a korszak két, számára legfontosabb alakja Antall József kormányfő és Szabad György, az Országgyűlés elnöke, de a visszaemlékezés-kötet azoknak a képviselőtársainak is szól, akik közül sokaknak kisiklott az élete a politikai szerepvállalás miatt.