Mindösszesen két nagylemezt adott ki, mégis ő lett az ezredforduló utáni évek legnagyobb hatású és legnépszerűbb brit énekesnője. Amy Winehouse mindösszesen huszonnyolc évet élt. A rajongók, a popszakma és a család, úgy tűnt, nem tudja kiheverni elvesztését, de végül apja, Mitch Winehose Amy, a lányom című életrajzi kötettel törte meg a gyász csendjét 2012-ben. A könyv, miként az Amyhez kötődő tisztelgő albumok, filmek, rendezvények természetesen betölteni nem tudták az énekesnő után maradt űrt, de enyhítést adnak az elvesztés okozta fájdalomban.

„Afroamerikainak hangzik, valójában brit zsidó. Szexi, mégsem játszik rá. Fiatal, mégis úgy szól, mint egy öreg. Kifinomultan énekel, de csúnyán beszél. A zenéje érett, a szövegei szabadszájúak.” Így írt a Guardian című szaklap Amy Winehouseról, első lemeze megjelenésekor. Mitch, az édesapa a szülők legeslegnehezebb feladatát végezte el, amikor fiatalon elhunyt gyermekének valóját bemutatta a világnak. Ahogy a fent idézett újság, úgy ő sem köntörfalazott, hanem minden szépségével és minden nyersességével együtt lerajzolta a rajongóknak és az esetleges keménytollú kritikusoknak, hogy Amy Winehouse egy született zseni volt. Igaz, egy rakoncátlan, öntörvényű lány, aki már kiskorában tudta, hogy rakoncátlan zseni lesz. A kötetnek pont ez az egyik leghátborzongatóbb része, amikor az édesapa felidézi a tizenkét éves Amy-t: „Az az álmom, hogy nagyon híres leszek. Hogy színpadon fogok dolgozni. Egy életen át. Azt szeretném, hogy az emberek hallják a hangomat és közben legalább öt percre megfeledkezhessenek a gondjaikról. Azt szeretném, hogy színésznőként és énekesnőként emlékezzenek rám, olyan előadóként, akinek teltházas koncertjei voltak, meg teltházas előadásai a West Enden és a Broadwayn.”
És érdemes a virtuális lexikonba is belelapozni, ahol a következő alapinformációkat olvashatjuk Amy Winehouse-ról: „…hatszoros Grammy-díjas angol soul-, jazz- és rhythm and blues-énekesnő és dalszövegíró volt. Minden idők legtöbb zenei kiadványát értékesítő brit női előadók közé sorolják a több mint 24 millió eladott lemezével.” Ezt a sikerszériát néhány év alatt érte el az énekesnő, ugyanakkor az Amy Winehouse sztori lényege az, hogy az Amy, a lányom című kötetben leírtak szerint sikerének sebességével egyenes arányban zuhant a drogok és az alkohol mélységébe. Mitch, az apa, a szerző a kötet több pontján is hangsúlyozza, hogy nem hagyja, hogy amit lánya kemény munkával és félresöpörhetetlen tehetséggel felépítetett, nyomtalanul elmúljon, az Amy Winehouse Alapítvány munkájában az életrajzi könyv csak az első állomás. Az író a kötetből származó minden bevételt a segítségre szoruló fiatalok támogatásával foglalkozó alapítványnak szánja. Mert valószínűleg Amy is így akarná.