Tóth Ilona pere

Bemutatták az 1956-os forradalom után, koncepciós pert követően kivégzett fiatal orvos, Tóth Ilona peréről szóló könyvet. A több mint hatszáz oldalas kötet a per részletes elemzése mellett foglalkozik a Tóth Ilona-ügy utóéletével és érint más, az 1956-os forradalom utáni koncepciós pereket.

Tóth Ilonát és két társát 1957-ben halálra ítélték és kivégezték azzal a koholt váddal, hogy a Péterfy utcai kórház kisegítő, Domokos utcai részlegében injekciókkal, illetve késszúrásokkal megölték Kollár István rakodómunkást, mert az ÁVH tagjának vélték.
M. Kiss Sándor történész a Tóth Ilona-perről szólva úgy fogalmazott: egy dráma, amelyet nem Shakespeare, hanem az ÁVH írt. A peranyagot a Kádár-rendszerben nem lehetett kutatni, az ügy 1989-ben szinte újraindult.
A Kádár-rendszerben ezt az esetet is megpróbálták köztörvényes bűncselekményként beállítani, hogy bemocskolják a forradalmat – jegyezte meg a szakember, hozzátéve, a per anyagának egy része alapján a vádat majdnem el lehet hinni.
Nem egy Tóth Ilona-per volt, több eljárás is folyt azon séma alapján, hogy az értelmiség lázítására „a nyomorult tömeg” gyilkolni kezdett. Bizonyos értelemben a Nagy Imre-per előzményének is tekinthető a Tóth Ilona-ügy.
Szakolczai Attila történész, a kötet szerzője elmondta: a perben mindhárom halálra ítélt beismerő vallomást tett, és volt több tárgyi bizonyíték, ám az utóbbiakról kiderült, hogy hamisak, a beismerések pedig az embertelen börtönviszonyok – hideg, éhség, alvásmegvonás és feltehetően bántalmazások – továbbá a kilátástalan helyzet hatására születtek. Egyetlen szemtanúja sem volt az állítólagos gyilkosságnak.
Szakolczai Attila szerint az már feltehetően soha nem derül ki, hogy pontosan mi történt, de az bizonyos, hogy úgy nem történhetett, ahogy a Tóth Ilona-per ítéletében leírták, mi több, nagy valószínűséggel nem is az állítólagos áldozat holttestét vizsgálták az eljárásban.
Kenyeres István, a kötetet kiadó Budapest Főváros Levéltárának főigazgatója elmondta, hogy az általa vezetett intézmény őrzi a legtöbb 1956-os forrást, főként igazságszolgáltatási jellegűeket, büntetőperek iratait. A peranyagokat ma már feldolgozták: az interneten emberekre, eseményekre is lehet keresni.
A Gyilkosság különös kegyetlenséggel – A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata című könyvet Szakolczai Attila történész írta, és Budapest Főváros Levéltára adta ki az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatásával.