Sokadik időszaka a mese leírásának a mostani, ugyanakkor ez a néprajzi eredetű műfaj mégsem enged, kitart, megmarad, mert népszerű, fontos továbbra is széles körben. Az ugyan valóban megfigyelhető, hogy a mesék világába számos másfajta műfaj, stílus is több, kevesebb sikerrel megpróbál befurakodni, de a mese nem ment ki a divatból, a mese még mindig az első számú szellemi tápláléka kicsiknek és kicsit nagyobbaknak. Boldizsár Ildikó Mesekalauz úton lévőknek című új könyve eredeti rendszerezésben kínálja az olvasóknak a meséket.

A rendszerezés pedig ezúttal azt jelenti, hogy a szerző annak alapján válogatta össze kedvenc meséit, hogy azokban milyen emberi évfordulók jelennek meg konkrétan vagy áttételesen. Boldizsár Ildikó már korábban is kategorizálta a meséket, akkori tematikus újraértelmezésében a meséket élethelyzetek alapján fogta egy csokorba, Meseterápia című kötetében.  A mostani válogatás is hasonló, logikus gondolatmenetet követ, hiszen sok mesében van szó születésről, házasságról, érettségi (alkalmassági) vizsga megszerzéséről, szerelmi, uralkodói, vezetői kapcsolatok kezdetéről, illetve mindenféle kellemes és kellemetlen élethelyzetről. Ennél fogva pedig jól illeszthetők a mesék életünk számos fontos alkalmához, kiemelkedő eseményéhez, időszakához.  
Maga a cím is utal arra, hogy az élet valójában egy utazás, melynek értelemszerűen vannak állomásai és ezek között az állomások között van jó pár fontos, lényeges, feledhetetlen. Boldizsár Ildikó úgy véli, hogy a mesék amolyan útjelzők, vagy ha úgy tetszik állomásjelzők, melyek nemcsak utalnak életünk kiemelkedő stációira, de jól modellezik azokat.
És ne feledjük, hogy a mesék egyik legnagyobb erénye – mely egyben életünkkel való párhuzamos voltának egyik igazolása is –, hogy van tanulságuk. Ugyanakkor életutunkkal ellentétben a mesék tanulságát sorsunktól függetlenül, már előre megtudhatjuk, míg életünk tanulságát bizony csak utólag vonhatjuk le. Jó tehát a mesékre hagyatkozni, hogy életünk is meseszép legyen. Itt a vége, olvass véle!