Kevesekről mondhatjuk el, hogy olyan csodálatos főhajtással tisztelegtek az aradi hősök emléke előtt, mint Varga Ottó, aki összeállította az Aradi vértanúk albuma című kötetet, amely azután évtizedeken keresztül újabb és újabb kiadásokban látott napvilágot. Sajnos ma már többnyire csak antikváriumokban lelhető föl.

A szerkesztő egyébként nem volt valami elismert tollforgató. Budapesten, a II., majd az I. kerületi főgimnáziumban tanított. Persze írogatott különféle fővárosi és vidéki lapoknak, amelyekbe számos értekezést, ismertetést és bírálatot írt. Máig emlékezetes munkája azonban vitathatatlanul az aradi hősök emlékalbuma.
Maga így vall erről a kötet előszavában: „A munka tervezésekor és kivitelében az volt czélom, hogy lehetőleg mindent egykorúak, egyben-másban szereplők, kiváló tollak írjanak. Legnagyobb részt czélt értem; és ha nevem több czikk alatt fordul elő, mint magam is szeretném, annak ama sajnos eset az oka: hogy voltak szívesen vállalkozó munkatársaim, kik az utolsó pillanatig hitegettek és végre is — cserben hagytak. Így jutottam a mű középső részében levő czikkekhez és ha itt-ott gyöngeségök ezt elárulná ne rovassék az föl nékem.”
A kötet megjelenését egyébként Arad városa támogatta. Varga Ottó előbb meggyőzte Salacz Gyulát, a polgármestert, illetve a helybeli Kölcsey Egyesületet a vállalkozás jelentőségéről, majd lassan az egész aradi polgárság támogatni kezdte az ügyet.
A könyv megjelenését követően, hamar népszerű lett. Az 1890-ben kinyomtatott második kiadás előszavában ezt olvashatjuk: „A hazai sajtó kivétel nélkül magasztalással fogadta e művet és azt mondotta, hogy a hol csak magyar könyvet vesznek, ott hiányoznia nem szabad. Közönségünk szentesítette a sajtó nézetét, mikor az első kiadást voltaképen egy hét alatt elkapkodta. Sajtó és közönség ezekkel a legszebb jutalmat nyújtották e mű íróinak, művészeinek, melyről hálásan emlékezem most, mikor a közönség kivánatára a mű új kiadásban jelenik meg.”
Mi pedig csak annyit tegyünk hozzá a nyomaték kedvéért: „a hol csak magyar könyvet vesznek, ott hiányoznia nem szabad.”