A jelen perifériáján a jövő
William Gibsont olvasni olyan, mintha a jelen a jövő lenne – állítja a The New York Times. A sci-fi mester korábbi műveihez képest a még merészebb, A periféria című történetében pedig ezt még össze is keveri nekünk egy időutazásos kalanddal.
Kicsit merészebb és időben jobban elrugaszkodó – így lehetne összefoglalni William Gibson A periféria című könyvét, amely azért nem szakít a kortárs sci-fi egyik legnagyobb alakjának jól megszokott stílusával. Egyszerre tűnhet távolinak a jövőképe, ugyanakkor olyan közelinek, mintha már jövő héten megvalósulhatna a története. Emiatt talán kicsit bonyolultabb is a korábbi Gibson műveknél, ezért A perifériát olvasva még inkább ki kell zárni a külvilágot magunk körül.
Az amerikai-kanadai író leghosszabb könyve már ugyan másfél éve megjelent a magyar könyvesboltok polcain, ám sci-fi mesternek ezt a történetét is elő-elő kell venni időnként.
A történetben Flynne Fisher az országút szélén tengeti életét a közeljövő Amerikájában. Nem túl fényesek napjai, mert az illegális drogfőzésen kívül már alig akad munka. Korábban egyébként harci felderítőként keresett szép pénzt a lány, ám nem a valóságban „dolgozott”, hanem egy online játékban. A virtuális világról azonban le kellett mondania, ám egyszer mégiscsak visszatér, még ha csak kivételesen is. Bátyját helyettesíti ugyanis egy alkalommal virtuális biztonsági őrként az egyik játékban, de lehet, hogy mégsem kellett volna visszatérnie. Egy brutális gyilkosság szemtanúja lesz.
A regény másik szála hetven évvel később játszódik Londonban, ahol Wilf Netherton, a hivatása szerint jelentős befolyással rendelkező publicista, értesül egyik ügyfele testvérének haláláról. Egy olyan világban, ahol belenyúlni a múltba csak egy hobbi a sok közül. Persze leginkább a vagyonosoknak, igaz a lassú apokalipszist elszenvedő világban a szegények legtöbbje már nem is él.
Flynne és Wilf természetesen találkozik egymással. Az időutazásos kalandjuk során pedig szellemekkel, harci drónokkal és bérgyilkos robotokkal teli kalandjuk során Flynne világa teljesen és visszavonhatatlanul megváltozik, Wilf pedig szembesül azzal, hogy a múltat átírni rendkívül veszélyes.
Kicsit merészebb és időben jobban elrugaszkodó – így lehetne összefoglalni William Gibson A periféria című könyvét, amely azért nem szakít a kortárs sci-fi egyik legnagyobb alakjának jól megszokott stílusával. Egyszerre tűnhet távolinak a jövőképe, ugyanakkor olyan közelinek, mintha már jövő héten megvalósulhatna a története. Emiatt talán kicsit bonyolultabb is a korábbi Gibson műveknél, ezért A perifériát olvasva még inkább ki kell zárni a külvilágot magunk körül.
Az amerikai-kanadai író leghosszabb könyve már ugyan másfél éve megjelent a magyar könyvesboltok polcain, ám sci-fi mesternek ezt a történetét is elő-elő kell venni időnként.
A történetben Flynne Fisher az országút szélén tengeti életét a közeljövő Amerikájában. Nem túl fényesek napjai, mert az illegális drogfőzésen kívül már alig akad munka. Korábban egyébként harci felderítőként keresett szép pénzt a lány, ám nem a valóságban „dolgozott”, hanem egy online játékban. A virtuális világról azonban le kellett mondania, ám egyszer mégiscsak visszatér, még ha csak kivételesen is. Bátyját helyettesíti ugyanis egy alkalommal virtuális biztonsági őrként az egyik játékban, de lehet, hogy mégsem kellett volna visszatérnie. Egy brutális gyilkosság szemtanúja lesz.
A regény másik szála hetven évvel később játszódik Londonban, ahol Wilf Netherton, a hivatása szerint jelentős befolyással rendelkező publicista, értesül egyik ügyfele testvérének haláláról. Egy olyan világban, ahol belenyúlni a múltba csak egy hobbi a sok közül. Persze leginkább a vagyonosoknak, igaz a lassú apokalipszist elszenvedő világban a szegények legtöbbje már nem is él.
Flynne és Wilf természetesen találkozik egymással. Az időutazásos kalandjuk során pedig szellemekkel, harci drónokkal és bérgyilkos robotokkal teli kalandjuk során Flynne világa teljesen és visszavonhatatlanul megváltozik, Wilf pedig szembesül azzal, hogy a múltat átírni rendkívül veszélyes.
Egypercesek
Móricz, Térey és írói naplók
Íme a PIM év végi programjai
Végzetes olvasásvesztés?
A mai egyetemisták egyre kevesebb könyvet olvasnak” – írja Rose Horowitz publicista az Atlantic magazinban
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán