Életének hetvennegyedik évében, hosszas betegség után, hétfő hajnalban elhunyt Oláh János József Attila-díjas költő, író és szerkesztő. „Végső küzdelmét méltósággal vívta, olyan bátran, mint ahogyan élt. Hiánya pótolhatatlan lesz. Irodalmi öröksége felbecsülhetetlen, példaértékű, nemzedékekre kiható munkásság” – fogalmazott Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke.

Oláh János 1942-ben született a Somogy megyei Nagyberkiben. A középiskolát követően Tanulmányait 1961-től az ELTE BTK magyar-népművelés szakán folytatta, ahol 1966-ban szerzett diplomát. Már gyerekkorától irt verseket, írói pályája az elérhetetlen föld című művel indult 1969-ben. 1971-1972-ben elvégezte a Testnevelési Főiskola edzőképző szakát is, ez követően dolgozott kultúrházban, de volt a Remetei Kéziratok című irodalmi és művészeti periodika kiadója, a Kézirat Kiadó vezetője, sőt, egy ideig még cselgáncsedzőként is tevékenykedett. 1971-ben feleségül vette Mezey Katalin Kossuth-díjas írónőt. Három gyermekük született: János, Katalin és Mátyás.
„A Közel című regény, Az Örvényes partján és a Száműzött történetek című elbeszéléskötetek, a Kenyérpusztítók című dráma Babérkoszorú-díjas szerzője az 1960-as években indult nemzedék kiemelkedő és műfajújító alakja volt” – idézi a közlemény Szentmártoni Jánost, a szervezet elnökét, aki kiemelte azt is: Oláh János a Magyar Írószövetség egyik leghűségesebb választmányi tagja, valamint Arany János Alapítványának elnöke is volt.
A közlemény felidézi, hogy Oláh János irodalmi pályája a legendás Kilencek alkotócsoport 1969-es Elérhetetlen föld című antológiájában indult. Irodalmára jellemző, hogy verseiben kevés képet használ, legfontosabb költői eszközei a lakonikus mondatok, párhuzamok, gondolati paradoxonok, ellentétek. Reflexiós, meditatív hangulatú regényeiben gyermekkori emlékeit dolgozta fel.
1994-től a kortárs magyar irodalom meghatározó és számos tehetséget felkaroló lapjának és kiadójának, a Magyar Naplónak a vezetője volt.
Oláh János mindemellett kulcsszerepet játszott a közmédia együttműködésével eddig hat alkalommal megrendezett, Versmaraton című költészet napi rendezvény szervezésében is.
Főbb művei: a Fordulópont (versek, 1972); a Visszatérés (regény, 1979); a Jel (versek, 1981); Az őrült (regény, 1983); a Nagyító fény (válogatott versek, 1991); a Vérszerződés (novellák, 2001); valamint a Por és hamu (versek, 2002) című köteteket is.
Munkásságáért 1994-ben József Attila-díjjal, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2012-ben Márai Sándor-díjjal, míg 2014-ben Babérkoszorú-díjjal tüntették ki. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Irodalmi Tagozatának rendes tagjává választották.

Forrás: MTI