Megtalálták Václav Havel korábbi csehszlovák, illetve cseh köztársasági elnök naplóját, amelyet első bebörtönzése idején 1977-ben vezetett a prágai Ruzyne börtönben.
Václav Havel a Charta 77 elnevezésű csehszlovák ellenzéki emberi jogi kiáltvány 1977 januári nyugati publikálása után került néhány társával együtt vizsgálati fogságba. A dokumentumban több tucatnyi korabeli ellenzéki aktivista az emberi jogok betartását kérte számon a csehszlovák szocialista rendszer vezető képviselőitől. Az akkori rendszer a chartásokat ellenségnek nyilvánította és folyamatosan zaklatta, üldözte őket.

Titkos tervek
Havel januártól májusig volt a Ruzyne börtön lakója, és eddig ismeretlen naplójába rövid jegyzetek formájában rendszeresen beírta napi feladatait, jövőbeni terveit és számos ötletét, gondolatát is rögzítette.  A prágai sajtó szerint a naplóban sok olyan rövid megjegyzés is van, amely általában nem jellemezte Václav Havelt.
Az értékes dokumentumot Zdenek Urbánek cseh író és műfordító hagyatékéban találta meg unokája, David Dusek. Az Urbánek család korábban szoros kapcsolatokat ápolt a szocialista rendszer ellenzékével, Václav Havel és felesége, Olga közeli barátjuknak számított.  
„A naplóról nem tudtam. Régi dobozokban kotorászva leltem meg, és először azt hittem, hogy a nagyapámé. Az ő, illetve Václav Havel írása nagyon hasonlított egymásra. Csak amikor beleolvastam a jegyzetekbe, jöttem rá arra, hogy mit is tartok a kezemben” – mondta David Dusek a Lidové Noviny című cseh napilapnak.  
Nem tudni, hogyan került Václav Havel börtönnaplója Zdenek Urbánekhez. Az értékes dokumentumot ősszel jelenteti meg a prágai Václav Havel Könyvtár.

Betiltották a műveit
Havel 1936-ban született jómódú polgárcsaládban, amelynek tulajdonában többek közt egy filmstúdió is állt. Származása miatt a kommunista Csehszlovákiában csak esti tagozaton érettségizhetett, és nem mehetett egyetemre sem, mindössze két évig tanult egy műszaki főiskolán. Fiatalemberként színházi technikusként kezdett dolgozni, majd dramaturg és rendezőasszisztens lett belőle. Később elvégezte a művészeti akadémiát.
Az 1968-as prágai tavasz idején aktív politikai szerepet vállalt, ezért a Varsói Szerződés katonai beavatkozása után betiltották műveit, és ő maga is csak sörgyári munkásként tudott elhelyezkedni. Alapítója és első szóvivője volt a csehszlovákiai emberi jogokért küzdő Charta '77 mozgalomnak. Emiatt összesen öt évet töltött börtönben. Bár nemzetközi hírű volt, Csehszlovákiában csak szamizdatként jelenhettek meg a művei.
1989 őszén, az úgynevezett bársonyos forradalom idején Havel szinte magától értetődően került a rendszerváltozás követelő erők élére. Részt vett a Polgári Fórum megalapításában, a mozgalom jelöltjeként választották 1989. december 29-én Csehszlovákia elnökévé. Havel ellenezte Csehszlovákia szétválását, ezért 1992-ben, amikor a folyamat már visszafordíthatatlan volt, lemondott tisztségéről.

Elnökként is becsapott egy-egy korsó sört
A szétválás után, 1993-ban őt választották az önálló Csehország első elnökévé. Tisztségében 1998-ban újabb öt évre megerősítették, második mandátuma 2003. február 2-ig szólt. Havel neve és személyisége visszavonulása után is Csehország „védjegye” maradt, politikusi tapasztalatait azóta főleg emberi jogi téren kamatoztatta. Megszámlálhatatlan kitüntetés, díj, cím birtokosa – mind irodalmi, színházi, mind közéleti, politikusi tevékenységének elismeréséül. Többször jelölték Nobel-békedíjra is.
„Ha jól belegondolok, akkor még ma sem tudom nagyon elhinni, hogy tizenhárom évig köztársasági elnök voltam. Elnökké választásom életem legnagyobb furcsasága" – idézte a Mladá Fronta Dnes című prágai lap Havelt, aki ennek megfelelően is viselkedett. Magyar turisták is többször találkozhattak Prágában, a Hradzsin közelében lévő kocsmákban az akkor még hivatalban lévő elnökkel, aki kiruccant a hivatalából meginni egy-egy sört.