A Tanácsköztársaság politikai rendőrségének parlamentbeli működését fedi fel B. Müller Tamás Vörösterror az Országházban - 1919 című könyve.

A történész szerző szerint az 1919 áprilisában létrehozott politikai rendőrség, az úgynevezett Lenin-fiúk ténykedése idején a Parlament a diktatúra megvalósulásának helyszíne volt, a Belügyi Népbiztosság politikai nyomozó osztálya ugyanis az Országház főrendiházi szárnyába költözött be.
B. Müller Tamás a téma megközelítésekor elsőként a szakirodalom felé orientálódott, azonban rá kellett jönnie, hogy azt részleteiben még sem a történettudomány, sem a korabeli sajtó nem dolgozta fel, ezért alapkutatásokat végzett. Döntően a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában található, a Belügyi Népbiztossághoz kötődő, töredékesen fennmaradt iratanyagra, a fővárosi levéltárban őrzött büntetőperes dokumentumokra, valamint a diktatúra egykori foglyainak visszaemlékezéseire támaszkodott.
A kutató szerint nem tudni, mennyire szánták ideiglenes megoldásnak, hogy az Országházban legyen a politikai rendőrség bázisa, az épület ugyanis „nem egy klasszikus rendőri főhadiszállás”. A Parlament ugyanakkor jelképe volt a Tanácsköztársaság által megtagadott 1918 előtti rendszernek, így elfoglalása szimbolikus jelentőségű volt – fűzte hozzá.
Bödők Gergely történész, az Eszterházy Károly Főiskola doktorandusza úgy vélekedett, hogy a kötet két jól elkülönülő egységből áll. Az első fejezet részletesen foglalkozik a diktatúra állambiztonsági szervének kialakulásával, megvilágítja a szervezés alapelveit és a politikai nyomozók működésének főbb vonásait, valamint a foglyok letartóztatásának menetét is elemzi. A kötet második része több szövegtípusból álló forrásközlés.
A könyv másik méltatója, Vörös Boldizsár történész, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa úgy fogalmazott, hogy a kötet hozzájárul az Országház történetének megismeréséhez, miközben „olvasmánynak sem utolsó”.