„Olyanok ezek a dán novellák, mint a dán bútorok: takarékosak és tökéletesek” – állapított meg egy jobb pillanatában Oprah Winfrey, amerikai médiaszemélyiség Dorthe Nors Karateütések című kötetéről. És hát milyen is lehet egy jó karateütés? Gyors, pontos és erős. Ezeket is el lehet mondani a dán írónő sikerkönyvéről.

Manapság, amikor újra nagyobb figyelmet kapnak a világ számára a skandináv országok, talán fontos lehet, hogy a migránsválság és a különböző politikai izmusok mentén folyó társadalmi, közéleti harc mellett még mi mindenből áll a skandinávok, ez esetben a dánok élete. A rövid válasz az, hogy tulajdonképpen ugyanazok a problémák foglalkoztatják a dán embert, mint minket közép-európai magunkat is. Dorthe Nors az élet leghétköznapibb és legnehezebb pillanatai köré építi fel tömör novelláit. Olyan élethelyzetek, drámai csúcspontok, elsősorban családi, szerelmi tragédiák, sorsfordító fejlemények ábrázolását olvashatjuk a Karateütésekben, melyek, ha nem is minden esetben a legmélyebb tragédiákat jelentik, de mindenkor meghatározóak a szereplők számára. Dorthe Nors novelláinak további receptje a Winfrey által már említet „takarékosság”, amit én inkább puritánságnak mondanék. A szűkre szabott, de lényegmutató szavak költői sorokká válnak az alkotó keze nyomán. És bár a történetek végére mindig felragyog az elejétől talán csak sejtett szálak együttállása, az írónő ezt még azzal is megfejeli, hogy mondanivalóját míves szóhasználattal, költő képekkel, a hétköznapi históriákra rácáfolva sokszor valón túli színezettel tálalja.
Dorthe Nors, elveszni készülő férfiakról, nőkről, családokról, szerelmekről, egzisztenciákról ír, elementárisan megindítóan. Az 1970-es születésű írónő első könyvét 2001-ben publikálta, és bár országában hamar népszerű lett, de csak a 2008-as Karateütések című novellakötete hozta meg számára a nemzetközi elismerést. A könyv fordítása után hamar világsiker lett, Európa után Amerikában is bestseller lett, Dorthe Nors nevét ma már a kortárs skandináv írók közé sorolják.