Szexuális tartalmú műve miatt két év szabadságvesztésre ítéltek Egyiptomban egy írót, akit eredetileg egyik olvasója jelentett fel, arra hivatkozva, hogy a szöveget olvasva súlyosan megbetegedett.

Ahmed Nádzsit egy hónapja első fokon felmentették, de az ügyészség a közerkölcs megsértésére hivatkozva fellebbezett, a fellebbviteli bíróság pedig a maximális büntetést szabta ki rá. A vádirat szerint az író „tollát és elméjét arra használta, hogy a szabadszerelmet hirdetve rontsa a közerkölcsöt”.
Nádzsi Az élet használata című könyvéből az ország legfontosabb irodalmi magazinja, az Ahbár al-Adab még 2014 augusztusában közölt egy részletet. A feljelentő azt állította, hogy a szöveg elolvasása miatt szívritmuszavara támadt és hirtelen leesett a vérnyomása. A szombati ülést vezető bíró a magazin főszerkesztőjét tízezer egyiptomi font (körülbelül háromszázötvenezer forint) pénzbírságra büntette. Az ítélet ellen mindkét érintett fellebbezhet.
Nádzsi korábban úgy nyilatkozott, hogy az ügyészség a novellában leírt szexuális jelenetet nem fikcióként, hanem a saját élményeinek leírásaként kezelte. „Ahelyett, hogy prózaként tekintenének rá, úgy kezelik, mint egy első szám első személyben megírt újságcikket” – mondta. Példaként említette, hogy mivel az egyik figurája a történet folyamán hasist fogyaszt, őt magát is kivizsgálták kábítószer-fogyasztás miatt.
Nádzsi szerint annak ellenére fogták perbe, hogy a hatóságok engedélyezték az eredetileg Bejrútban kiadott könyv egyiptomi terjesztését.
A börtönbüntetésre reagálva egyiptomi művészek „égesd el az alkotásodat” címszóval kampányt indítottak el a Facebook közösségi portálon Nádzsi melletti szolidaritásuk jeléül, amelyben arra szólítják fel kollégáikat, hogy a legfelsőbb bíróság épülete előtt összegyűlve égessék el műveiket.
Vasárnap egy neves rovatvezető az al-Makál című napilap címoldalán példátlan támadást intézett Abdel-Fattáh esz-Szíszi elnök ellen. „Az Ön állama egy teokrácia, Elnök úr, annak ellenére, hogy állandóan egy modern, polgári államról beszél. Az Ön államának hivatalai utálják az értelmiséget, a gondolatokat és a kreativitást, és csak a képmutatókat, a támogatás és a hízelgés verseinek szerzőit szeretik, csakúgy, mint ahogy az elődje (az iszlamista Mohamed Murszi) idején volt” – írta Ibráhím Ísza.