Ezzel a fenti kínrímmel konstatáltam, hogy nemzedékünk egyik legfontosabb dalszövegírója, költője – aki természetesen alapvetően a Cseh Tamás közös nagy, komoly, veretes korszak miatt vált ikonná – újabb kerek születésnaphoz érkezett. A Magvető Kiadó nagyot ünnepelt azzal, hogy a hetvenedik szülinap alkalmából Versek címmel kiadta a költő Bereményi Géza eddigi életművét.

Korábban már volt egy hasonló kötet, bár abban tényleg csak a Cseh Tamással közös időszak verstermését olvashatta a közönség Bereményi Gézától. Ezúttal a szép és formás kivitelezésű (keményfedeles, fűzött borító, szövet könyvjelző, díszes belső előlapok) kötet a szerző negyven év alatt született, mindennemű líráját ciklusokra bontva kínálja a publikumnak. Ugyanakkor ez mégsem kronológiát jelent, hanem tematikát, így az Egy ember élete, az Antoine és Desiré, az I Love You So, a Rendszerváltoz(tat/tat/)ás és az Alakmások fejezetekbe rendezve sorakoznak a korábban hanglemezeken hallott, illetve különböző orgánumokban publikált egyértelműen csakis versekké nemesült sorok.
Nem lehet kihagyni, hogy a bölcsszavú, szerény Bereményi Géza, a kötet kapcsán az MTI-nek adott interjújából idézzünk: Bereményi Géza saját elmondása szerint leginkább zenehallgatás közben tud verset írni, de olykor – sok más költőhöz hasonlóan – járkál is, mivel a zenéhez hasonlóan a járás is ritmizálja az időt. „Magabiztos lettem. Régebben gátlásosabb voltam ebben a dologban, mert biztos voltam abban, hogy az én belső ritmusom prózai. Most már merek szabadabban verset írni" – mondta el arról, hogy miként változott a versíráshoz való viszonya az elmúlt évtizedekben.