A Magyar Kultúra Napja alkalmából a Kölcsey Ferenc Olvasókör Scheibner Tamást A magyar irodalomtudomány szovjetizálása című kötet íróját, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének oktatóját, az Irodalomtörténet folyóirat szerkesztőjét látja vendégül a KSH-könyvtár, Bibó-termében.

A könyv érdekességét az adja, hogy – mint arra a szerző egy interjúban rámutatott – a normává tett szocialista realizmus közvetett módon a mai irodalomszemléletre is hatással van, ennek feltérképezése nélkül csonka és érthetetlen a negyvenöt utáni magyar irodalomtörténet. A beszédmódok összjátéka bonyolultabbá vált, de a szocialista realizmus nem tűnt el… Igyekeztek tágítani, bővíteni, újraértelmezni, de mivel valódi kritikának sosem vetették alá, az irodalomtörténet számos félreértést és mítoszt őriz, mely a ennek a korszaknak az öröksége.
Ugyanakkor a kötet ennél szűkebb terület elemzésére vállalkozik. , Scheibner Tamás egy interjúban így nyilatkozott: „Engem a szovjetizálás vagy sztálinizálás folyamata érdekelt, mely kulturális területen inkább 1945-ben, mintsem 1944-ben kezdődött. Sztálin halála 1953-ban, mint közismert, új helyzetet teremtett. Nyilván nem homogén korszakról van szó: a háború után egy plurális politikai környezetben csak egyes intézményekben kezdődött a kulturális szovjetizálás, mely végül egy diktatúra keretei közt teljesedett ki. Ekkor a szocreál már nem egy ajánlat volt a sok közül, hanem az egyetlen.”

A kiadói előszó néhány mondatát is érdemes idézni: „Az államszocialista rendszerek kiépítői Lenin óta általában kiemelkedő jelentőséget tulajdonítottak az irodalomnak, mint propagandaeszköznek. A második világháború utáni Kelet- és Közép-Európa államaiban a kommunisták így arra törekedtek, hogy a szovjet irodalom mintáját követve megteremtsék a – más művészeti ágakra is kiterjedő – szocialista realizmus helyi változatait. Ez nemcsak az 1930-as évek elején nevet kapott szovjet irodalmi modell utánzását jelentette: szocialista realizmuson nem pusztán művészeti termékeket értünk, hanem az ezekhez kapcsolódó kommentárirodalmat is.

Ez a könyv utóbbinak ered a nyomába, azzal a céllal, hogy bemutassa, miként alakult át az irodalomkritika beszédrendje az 1945 és 1953 közötti időszakban. A szocialista realizmus magyarországi terjesztésében kulcsszerepet játszó intézmények vizsgálata mellett az irodalmi kánon átalakításának folyamatait, a Lukács-vitát és elágazásait, illetve a jelentősebb irodalmi eseményeket elemezve a kötet arra törekszik, hogy újra érzékelhetővé tegye a korszak mára alig észrevehető vagy sokszor félreértett utalásrendszerét, s a kiüresedett frázisok köré újraépítse az egykori nyelvi kontextust. A tárgyalt korszak kritikai diskurzusának pontosabb elemzésével a kötet fogódzót ad az egyes írók és költők további irodalomtörténeti értékeléséhez.”

Érdekes beszélgetésre számíthatnak azok, akik részt vesznek a a KSH-könyvtárban (Budapest, II. Keleti Károly u. 5.) január 28-án, csütörtökön 16,30 órakor kezdődő könyvbemutatón.