Zarf nem mindennapi figura. Ami azt illeti, troll. De nem az a fajta, akivel az interneten lehet találkozni, hanem amolyan hagyományos troll. Az a típus, aki embereket ijesztget, nem túl éles eszű, és hamar felmegy benne a pumpa. Viszont jó a szíve, a humora pedig egyenesen fergeteges. Igaz, szegény Zarfon ez sem segít, mert a suliban, ahova jár, így is a népszerűségi ranglétra legalján csücsül. Nála mindenki népszerűbb: a hercegek és a hercegnők, a lovagok és a szép hajadonok, a varázslók és a boszorkányok, a hétköznapi állatok és emberek, a dalnokok, a művészek, de még az izomagyú óriások, ogrék, elfek és koboldok is. Szerencsére Zarf így is egész jól elvan, főleg mert van két nagyszerű barátja, a mesebeli kismalacok legfiatalabb sarja, Kismalac Károly, vagyis Karcsi, és az udvari bolond família humortalan fia, Botond, a bolond.

Persze ahogy a mesében lenni szokott, a hétköznapi állóvizet szörnyűség kavarja fel. Itt több szörnyűséges szörnyűség is történik. Egyrészt a környéken vérmenyétek bukkannak fel, akik köztudomásúlag nagyon veszélyes ragadozók. Másrészt a vérmenyétek elrabolják az igazságos és jólelkű Dijó királyt. Harmadrészt, és talán ez a legrosszabb, Dijó király trónjára rögvest ráül az ifjú Rokfort herceg, aki se nem igazságos, se nem jólelkű, és ráadásul Zarfot rettentően utálja. Így aztán hősünk úgynevezett slamasztikába kerül.
Ezek után természetesen egy igazi mesebeli road movie kezdődik, Zarf, Karcsi és Botond elindulnak, hogy legyőzzék a vérmenyéteket, hogy kiszabadítsák Dijó királyt, és hogy egyáltalán: jobbá tegyék a világot. Hogy sikerül-e nekik? Valószínűleg sikerül. De nem is ez a lényeg, hanem az, ami a start és a cél között van, vagyis az ÚT! Zarf útja pedig fergetegesen vicces és szórakoztató, amit nyolc éves kortól százhúsz éves korig bárki élvezettel olvashat. A szerző Rob Harrell egyébként képregényrajzoló, aminek a nyomát ez a könyv is magán viseli, ugyanis szinte minden oldalon van illusztráció.
És még valami: ez a könyv egy sorozat első része, jövőre már jön is a folytatás.