Új kötet jelent meg a Szegedi Ítélőtábla történetéről, Antal Tamás az 1914 és 1921 közötti időszakról szóló könyvét a napokban mutatták be a Tisza-parti városban.

A táblabíróság történetéről készülő sorozat második kötete embert próbáló időszakot, a háború, forradalmak, a megszállás, a területvesztés éveit dolgozza föl. Ezekhez a földindulásszerű átalakulásokhoz az igazságügyi szervezetnek alkalmazkodnia kellett. A könyv tanúsága szerint Szegeden alkotmányos önazonosságunkat megőrizve igyekeztek a különböző jogászi hivatásrendek együttműködni, és mindent megtenni azért a nemzetért, amely őket bíróvá, ügyésszé, ügyvéddé vagy éppen egyetemi tanárrá emelte.
Az ítélkező bírák nagy része egykor a szegedi jogi karon szerezte diplomáját. Antal Tamás, a kar európai jogtörténeti tanszékének docense hiánypótló munkába kezdett bele a táblabíróság történetének feldolgozásával.
Makai Lajos, a Magyar Bírói Egyesület elnöke emlékeztetett arra, hogy a szervezet 1950-ig működő jogelődje – a Magyar Bírák és Ügyészek Egyesülete – 1907-ben Szegeden, az Szegedi Királyi Ítélőtábla épületében alakult meg. A Pécsi Ítélőtábla elnöki posztját is betöltő szakember úgy fogalmazott, a kötet tanúsága szerint a múlt század elején a bírói kart foglalkoztató problémák – mint a bírói életpálya kérdése – kísértetiesen hasonlítanak a jelenlegiekre.
A kötet szerzője, Antal Tamás elmondta, a könyv gerincét adó tanulmány három területtel foglalkozik részletesebben: azzal, miként élte meg a Szegedi Ítélőtábla és az ahhoz kapcsolódó jogászság a világháború éveit, az 1918-1919-es forradalmak és a megszállás alatt milyen volt a Szegeden alkalmazott atipikus jogrendszer, illetve hogyan zajlott az ítélőtábla székházváltása a kolozsvári egyetem városba költözése miatt.