Milyen is volt a sztálini propagandagépezet? Napjainkban életképes lehet-e? Tovább él-e valamilyen formában? November 12-én, az Országos Széchényi Könyvtár KönyvTÁRlat – Propaganda a XX. században című rendezvényén minden érdeklődő választ kaphat ezekre a kérdésekre a Károli Gáspár Református Egyetem Kremlinológiai Intézetének vezetője, Kun Miklós történész előadásában, aki az Oroszország és a Szovjetunió történetéről legrégebben publikáló hazai szakértők egyike.

A sztálini jelzővel illetett totális rendszer nagymértékben támaszkodott a korszak jellegzetes propagandaszólamaira: világforradalom, ateizmus, küzdelem a „nép ellenségei” ellen, az osztályharc fokozása, proletárdiktatúra, stb. Az 1940-es években a jelszavak részben módosultak, előtérbe került a birodalmi szemlélet, a hazafiság, a szláv szolidaritás fogalma. 1943-tól Sztálin erőteljesen manipulálta a korábban elnyomott ortodox egyházat is. A második világháborút követően a propaganda eszköztára kiegészült a győztes felsőbbrendűséggel, az orosz gyökerek primátusával, a kozmopolitizmustól való elhatárolódással.
A 16.30-kor kezdődő előadást követően az érdeklődők a Versszínház Pokolbéli világnéző Faludy Györggyel című monodrámáját tekinthetik meg Turek Miklós előadásában.
József Attila és Radnóti Miklós egykori kortársa végig élte-írta a fél világot és csaknem az egész huszadik századot. Ki volt valójában ez a világfi, akit a hatvanas években irodalmi Nobel-díjra is jelöltek, Torontóban parkot neveztek el róla, Magyarországon pedig jórészt csak Villon-fordításai kapcsán ismerte a nagyközönség? Az előadás tulajdonképpen utazás Faludy kalandos, fordulatokban gazdag életében a huszadik század kacskaringós útvesztőin.
A rendezvény része továbbá az Országos Széchényi Könyvtár témához kapcsolódó mini-plakátkiállítása, amely a magyarországi állami Sztálin-kultusz propagandáját tükrözi.