Lindner András Művészportrék - Vallomások, valamint Szirányi Gábor és Szirányi János Zongorabillentyűk 2. című könyvét a napokban mutatták be a szakmai közönségnek.

Retkes Attila, a Gramofon főszerkesztője elmondta: a folyóirat jövőre lesz húsz éves, ennek apropóján tavaly kezdték el azt a projektet, amelyben a húsz év alatt felhalmozódott értékek kincsestárából könyveket adnak ki. Kellő anyagi források hiányában évente csak egy kötetet tudnak sajtó alá rendezni, Ujházy László A hangfelvétel dicsérete című tavaly kiadott kötete után a sorozatban idén Lindner András interjúit gyűjtötték csokorba.
A Gramofon folyóirat Élő legendák című sorozatában 2000 februárja és 2003 szeptembere között megjelent interjúk a 20. századi magyar zenei előadóművészet tizenhat meghatározó személyiségének életútjába engednek bepillantást. A kötet lapjain megelevenedik Sándor Judit, Ágai Karola, László Margit, Szecsődy Irén, Bartha Alfonz, Ilosfalvy Róbert, Tokody Ilona, Kováts Kolos, Molnár András, Sólyom-Nagy Sándor, Kovács János, Békés András, Kovács Dénes, Varga Tibor, Rév Lívia és Banda Ede pályája.
Retkes Attila szerint az interjúk fontos kordokumentumok is, hiszen a művészek megnyíltak Lindner András előtt, szabadon anekdotázva számos érdekességet elmeséltek. Emeli az interjúk értékét, hogy tizenhatból kilencen már nincsenek közöttünk – jegyezte meg Retkes Attila.
A másik most megjelent kötetet a Szirányi Gábor-Szirányi János testvérpár jegyzi. A Zongorabillentyűk 2. című könyv két nagyszerű zongoraművész-tanár, Keéri-Szántó Imre és Wehner Tibor életét és pályafutását idézi föl. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem könyvtárának korábbi igazgatóhelyettese, Szirányi Gábor szüleik – szintén zongoristák – zongoratanárának, Keéri-Szántó Imrének, Szirányi János zongoraművész, zenei szerkesztő, a Bartók Béla Emlékház korábbi igazgatója pedig saját zongoratanárának, Wehner Tibornak a pályáját mutatja be.
Retkes Attila elmondta: a Zongorabillentyűk 2013-ban megjelent első kötetének fókuszában Thomán István állt, aki személyében összeköti Lisztet és Bartókot, hiszen Lisztnek növendéke, Bartóknak tanára volt. A második kötet tekinthető folytatásnak, mivel Keéri-Szántó Imre szintén Thomán-növendék volt. Így a két kötet a felsőfokú zeneakadémiai zongoraoktatásnak is krónikája az 1880-as évek végétől egészen 1977-ig – emelte ki a főszerkesztő, hozzátéve: tervben van, hogy ugyanez a szerzőpáros 2017-re megírja a Zeneakadémia felsőfokú zongoraoktatásának történetét a száznegyven évvel ezelőtti alapítástól napjainkig.
Retkes Attila elmondta azt is, hogy a következő egy-két évben az utóbb említett kötet mellett további két könyv megjelentetését tervezik, az egyik Simon Géza Gábor dzsessztörténész, a másik – a Kádár-korszak 1962 és 1989 közötti magyar dzsesszéletéről – saját tollából jelenik majd meg.