Megjelent a Káldi-Biblia kéziratos töredékeinek hasonmás kiadása. Az 1626-ban Bécsben kinyomtatott bibliafordítás kézirattöredékeit még az 1980-as években találta meg Erdő Péter, esztergom-budapesti érsek az Esztergomi Szeminárium könyvtárában.

A bíboros a kézirat megtalálásának körülményeit ismertetve elmondta: az Esztergomi Szeminárium tanáraként és a szemináriumi könyvtár vezetőjeként figyelt fel Szent Atanáz műveinek 1522-es strassburgi kiadására, mivel azt egy kánonjogi pergamenkódex lapja borította. A kötet restaurálása során derült ki, hogy a kötéstáblák kartonját tizenöt papírlevél alkotja, amelyek a Káldi György-féle bibliafordítás nyomdai kéziratából származnak. A töredék két bibliai könyvet, a Prédikátor könyvét és az Énekek énekét teljes egészében tartalmazza, de más bibliai könyvekből is jelentős szakaszok találhatók rajta – ismertette a bíboros.
A kéziraton számos javítás található, a kinyomtatott Káldi-Biblia szövege pedig többnyire megegyezik a javított változattal. Ezenkívül a lapszéleken vörössel írt, az oldal-, illetve a sortörésekre vonatkozó jelek is találhatók. A nyomtatott szöveg pedig – ha nem is kivétel nélkül, de – követi ezeket a tördelési utasításokat. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a kézirat az első nyomtatás előtti változata a Káldi-Bibliának.
A kézirat egy másik, szintén jelentős töredékét Holl Béla találta meg a Váci Egyházmegyei Könyvtárban, szintén egy kötéstáblában. Holl e töredék alapján vizsgálta, hogy a Káldi György-féle bibliafordítás mennyiben lehet valóban az ő munkája, és úgy találta, hogy ennek számos dolog ellentmond. Az egyik, hogy amennyiben csak ő dolgozott rajta, akkor a teljes Ószövetséget ötvenkilenc nap alatt kellett lefordítania. Ráadásul tudható, hogy a szintén jezsuita Szántó Arator István már az 1500-as évek végétől dolgozott a Biblia fordításán. Első munkája ugyan egy tűzvész során elpusztult, de ő eztán is, egészen élete végéig fordított.
A Káldi-féle bibliafordítás 1605 és 1607 között íródott. Ez a Káldi György által saját kezűleg írt kézirat azonban, amely megtalálható a Budapesti Egyetemi Könyvtárban, jelentősen eltér a nyomtatott kiadástól. Ezzel összehasonlítva az esztergomi és a váci töredékek arról árulkodnak, hogy semmiképpen sem csak egy személy dolgozott a szövegen. Hiszen volt egy ember, aki Káldi György szövegét lemásolta, és – a javítások alapján látszik, hogy – legalább kettő, de inkább több, aki komoly stilisztikai változtatásokat végzett a szövegen.
Erdő Péter a nyomdai kézirat további töredékeinek lehetséges lelőhelyéről szólva elmondta: a pergamenkódexen, amely az esztergomi kötetet borította, a neves középkori kánonjogász, Hostiensis legterjedelmesebb művének, Lecturájának egy részlete található. Ugyanennek a műnek ugyanebből a példányból találtak két levelet a Budapesti Egyetemi Könyvtárban, egyet pedig a Budapesti Központi Szeminárium Könyvtárában. Mindhárom levél olyan kötetet borított, amelyet a Nagyszombati Jezsuita Könyvtárban vettek állományba az 1630-as években. Következésképpen ott lehetett az a könyvkötő műhely, ahol a Káldi-féle kéziratot is feldarabolták, hogy a kötéstáblák kartonjának alapanyagául használják.