Nem kevés áthallással bír Kim Stanley Robinson Aurora című új regénye. Aki járatos a sci-fiben annak bizony hamar beugrik a 2001. Űrodüsszeia című Stanley Kubrick film, illetve történet, valamint számos olyan regény és mozi, melyekben a Föld bolygó új alternatíváját kell megkeresnie az emberiségnek. Robinson – talán épp Nomen Est Omen okán – a civilizáció megmentéséről, megmeneküléséről szóló vízióját mégis számos egyedi fordulattal teszi izgalmas tudományos-fantasztikus történetté.

Aki kezébe veszi az Aurora című kötetet máris igazat ad nekem, a sejtelmes, ámbár obligát témájú borító képe akár egy részlet is lehetne a 2001. Űrodüsszeia című filmből. És igen, valóban, ez most ténymegállapítás: maga a téma – a Föld pusztulása miatti civilizáció mentőexpedíció – is már sokszor feldolgozott dolog. De ezekről most csak higgadtan jegyezzük meg, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom is egy kötött műfaj, ahol – bár éltető eleme a fantázia, a fantasztikum – alig-alig van új a Nap alatt.
Az Aurora mindent összevetve egy izgalmas, sok elemében újszerű sci-fi. A többszörös Nebula- és Hugo-díjas Robinson amúgy is egy akkurátus szerző, aki például Mars-sorozatát tizenöt év előkészület, háttér- és kutatómunka után alkotta meg, az Aurora esetében is rendkívül aprólékos, mindenre kiterjedő tudományossággal és stiláris műgonddal állítja fel „szép új világát”. A nem mellesleg Philip K. Dick-rajongó szerző (aki a sci-fi klasszisból írta egyetemi disszertációját) új történetében a Földtől 11,9 fényévnyi távolságra lévő, Tau Ceti nevű bolygóhoz, illetve Aurora nevű holdjához tart egy expedíció, mely egy olyan többgenerációs csillaghajóval valósul meg, melyen földi ökoszisztémákat szállítanak. A túlélés reményével megy tehát célja fel a csillaghajó, és mi, az olvasók pont a százhatvan éves út utolsó előtti állomásánál csatlakozunk be a történetbe, mégpedig Freya, a hajó agytrösztjének számító tudósa bakfiskorú gyermeke szemszögéből nézve.  Az ő felnőtté válását követhetjük végig, ahogy a gigantikus méretű, mintegy tíz kilométer hosszú csillaghajót végigjárva, a földi kultúrát, földi embereket, földi ökoszisztémákat lépésről-lépésre megismerve egyre érettebb és megfontoltabb lesz. Megerősödésére úgy tűnik nagy szükség lesz, ugyanis a végcélhoz érve egy minden képzeletet felülmúló eseménysor húzza át az expedíció résztvevőinek számításait. Kérdés, hogy Freya és utastársai sikerrel járnak-e, sikerül-e a haldokló Föld bolygóról átmenteni az emberi civilizációt egy új planétára?
Kim Stanley Robinson, mint majd minden regényében, úgy most is nagy hangsúlyt fektet az emberiség, a Földön végpusztulására adott lehetséges és kétségkívül fantáziadús válaszokra. Könyve egyszerre ad elmélyült szórakoztatást és még a tudósok számára is megfejtésre méltó talányokat.