Minden bizonnyal az elmúlt évek egyik legerősebb magyar regényét írta meg Kiss Noémi. A Sovány angyalok egy könyörtelen önelemzés, egy emberi tragédiasorozat belső felgöngyölítésének története, a Kádári szocializmusból induló, majd a rendszerváltást túlélő és az azt követő években tönkremenő magyar házaspár megrázó története ez. S bár sokak számára lesz ismerős sok részlet, mégis érdemes elolvasni, hiszen, valljuk be, mi olvasók is ritkán merünk ilyen mélységgel a tükörbe nézni.

Lívia egy átlagos nő, aki negyvenes éveire csődbe jutott. Sajnos a mai magyar néplélek már csak ilyen – végzetként éli és értékeli életteljesítményét. Lívia így egyfajta ikon is lett, egy korlenyomatos matrica, akiben sok minden összegződik a mai átlag-magyarból. Lívia a 70-es évek elején született, a bővérű kádári gulyáskommunizmus, avagy fridzsiderszocializmus immár közhelyszerű megítéléssel kimondott jóléti semmittevésében. Lívia álmai nem mutattak túl a kor „merjünk kicsit álmodni” szintjén és belehabarodott a szépreményű atlétába. Mi is kellhet még a boldogsághoz? Hát igen, akkoriban az élet így festett: szerelem, házasság, gyereknevelés, nyögdíj, unokák, halál. Mi kell még? A történelem azonban szétmarta ezt az álmot is, mire Lívia és párja összejöttek, „kitört” a rendszerváltás és új perspektívák, új álmok férkőztek a régiek helyébe. Közben kiderült, hogy Líviáéknak nem lehet gyereke, a házasság apró szilánkokra hullik, a magánélet migrénje, az ellehetetlenülés neutronbombája és a nihilbe kifutó, szemmel már alig látható pályaívek szétporladása, a felőrlődés gépezete újabb durva fogaskerekekkel darálta hősünket. A történet persze – a klasszikus írói fogásnak köszönhetően – nem itt, hanem egy kórházi ágyon fekve kezdődik, ahogy a megbetegedett és elkeseredett, elgyötört testben megszólal a lélek, az elme: hogy jutottam idáig?
A Sovány angyalok kétségkívül egy összetett regény, egyszerre pszichoanalitikus, egyszerre kellően nőiesen érzelmes és vigasztalhatatlanul vágyakozós, egyszerre anyásan (meddőkről és anyákról egyaránt) gondoskodó, egyszerre segíteni akaró és egyszerre irodalmi nyitányhangokkal teli. A szerző, Kiss Noémi több ilyen témájú regényével hívta már föl magára és a nők helyzetére a figyelmet, sőt Bezzeganya című blogjára is rendszeresen tölt fel hasonló felütésű írásokat, a terhességgel, az anyasággal, a szüléssel,a csecsemőkkel, a bölcsisekkel, az ovisokkal, az iskolásokkal, illetve ezek számos változatával kapcsolatban oszt meg időről-időre jegyzeteket, gondolatokat közönségével.