Tisztelt Uraim! Megkérhetem-e Önöket arra, hogy itt, ország-világ előtt, töredelmesen és végérvényesen bevalljuk, hogy a két nem között mégis csak nem a miénk, hanem a női a keményebb? Amíg jön a válasz, addig olvassuk el a Győri Andrea Örömlény című könyvét, nosza, uccu!

Mivel lehet „eladni” a mai modern, küzdelmes nő témáját? Ez egy frivol kérdés, ugye. Mert a válasz is az: a nővel.  Győri Andrea egy húzós kalandra invitálja az olvasókat, egy olyanra, melyben nem szinglizésről, nem nyafkázásról, meg a plázazásról, shopping-zombulásról, pasivadászatokról van szó, hanem az eredeti, valós életről. Az életről, ahogy egy nő ma Magyarországon, avagy a világon megéli. És megérti. A kötetről készült egy brutálisan és szemtelenül jó összegzés a szerző részéről, így az Örömlény esetében én most egy jó nagyot idézek:
„A családfámban nem szerepel a Rotschild név és Dagobert bácsi sem, így fontos életcélom lett még a pénzkeresés, hogy végre azt tehessem, amit csak szeretnék. Bejártam Amerikát, pucoltam edényeket, idős emberek pelenkáját, időnként a lelkiismeretemet is. Építettem házakat, hogy elbukjam az árát a párkapcsolataimban, burkoltam, csempéztem, ablakokat cseréltem- és nem ugrottam ki egyiken sem az aktuális összeomlásaim alkalmával, amire határozottan büszke vagyok. Pénzem nem lett, szabadságom igen. Eközben hajszál híján megúsztam a diliházat, megismertem tisztességes kurvákat és tisztességtelen feleségeket, és olyan önismereti utat jártam be, amit ha lehetne, receptre írnék fel mindenkinek. Rájöttem, semmi bajom nem lesz, ha krumplis tésztából csinálok fasírozottat éhenhalás ellen, ha tejfölt kenek az arcomra méregdrága krémek helyett, és ha egyedül kell leüvöltenem a részeg szomszéd fejét, mert nincs a házban férfi – mármint rajtam kívül. Fruska korom óta a médiaszakmában dolgozom, van kameratapasztalatom, tudok kérdezni és válaszolni, és azt hiszem, a külsőm még mindig piacképes.”
Aki erre se kapja fel a fejét, annak talán nincs is!