Éveken át ültünk egymás mellett, egymással szemben a betűgyár irdatlan termében, s a „fene gondolta” volna, titokban rímeket farag. Aztán szembesültünk vele, talán lelepleződött, s tény, legalábbis számomra az; elgondolkodtatóan remek, mit papírra vet. Egyelőre csak kevéske verset tartalmaz a kötet, de bízzunk abban, legközelebb többet is megtudhatunk arról, mit gondol a világról AG.

Kemény István írta a kötetről „Ambrus Gábor verseiben életismeret, bölcsesség, filozofikus világlátás kerül szembe a fiatalságát éppen elhagyó férfi mindennapi gondjaival, testi, lelki problémáival, nyugtalanságával. A versek nagy erénye, hogy ezt a szembenállást nemcsak okosan, hanem feszült, izgalmas, drámai szituációkban láttatják az olvasóval – nem nélkülözve a humort sem.”
Sportújságírói karrierjét a Magyar Távirati Iroda Sportszerkesztőségében kezdte. Tizenkét esztendeje kinevezték az MTI sportszerkesztősége vezetőjének. Gyártja a híreket és verseket ír…
Például ilyeneket:
…vágyott élni, ha már e világra született.
vágyta saját bőrén tanulni az életet.
s míg a hegyoldalban a szőlőt ápolta,
szerelmes lett a messzi távolba.
ment most, és nem tudta, mit tesz.
feledett hát apát, hazát és Istent.
ment, mert csak egy célja volt, a máshová.
s felizzott előtte egy halvány látomás.
(az áldott fiú)