A könyv a maga nemében zseniális, ehhez nem fér semmi kétség. A világ, melyet elénk tár rettenetes. Ez a kettősség adja azonban Suzanne Collins Az Éhezők Viadala-trilógia első kötetének varázserejét. A történet az első pillanattól kezdve magával ragad, mindeközben szemlélete sok dologra ráébreszti az olvasót.

Te mit tennél, ha a vadonban mindenki az életedre törne? Életben tudnál maradni? Képes lennél az egészet játéknak tekinteni? Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és az azt körülölelő tizenkét körzet fekszik. A Kapitólium sanyargatja Panem lakóit: minden évben, körzetenként kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet valóságshow-ként közvetíti a tévé. Katniss Everdeen egyedül él az édesanyjával és a húgával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér az aláírt, halálos ítéletével. Amit azonban senki sem tud, hogy Katniss nem először néz szembe a halállal. Számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan súlyos döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel. Mit is kívánhatnánk egy kiválasztottnak? Amiből kevés van, abból többet, amiből sok van, abból kevesebbet, a távoliból közelebbit, a túl közeliből messzebb levőt, a meghasadtból pedig egységet.
A Kapitólium és a körzetek véres harca, az Éhezők Viadalának brutalitása és a bemutatott rendszer kétszínűsége teszi többé a könyvet egy egyszerű tiniknek szóló kalandregénynél.
A könyv nyelvezete könnyed, a történet izgalmas, elejétől a végéig tele van fordulatokkal, egyszerűen letehetetlen.