Új sorozatunkban bemutatjuk a kötelező és ajánlott irodalmakat, ám – tekintettel az idei magyar érettségi szleng-tételére – a szokásosnál kissé könnyedebben meséljük el a történeteket. Akinek kedve van, írjon hasonlót! A legviccesebb olvasmány-élményeket természetesen közöljük.

Jó, majd megcsinálom. Igen, a kutyát is leviszem. Igen, addigra talán otthon leszek, jó, csá. Na, szevasz! Bocs, anyámék hívtak, állandóan van valami nyavalya. Meddig engedtek el? Tízig? Csirke vagy! Én meg se kérdezem, mikorra menjek haza, simán közlöm velük, hogy majd jövök és kész. Te figyelj már, tegnap befejeztem ezt a kötelezőt. Olyan átlagos, langyos szerelmi izének indult, de végül volt benne vér, meg izgalom bőven. Mondjuk, Tarantino, biztos brutálisra csinálta volna!

Valami olasz, világvégi, lepukkant helyen élt két család, a franc se tudja miért, de baromira nem csípték egymást. Állandóan ott szúrtak ki a másikkal, ahol csak tudtak. Az egyik családban volt egy csaj, Júlia, a másikban egy srác, Rómeó. A gyerek laza volt, tuti, hogy sűrűn váltogatta a nőit, mert egy másik csajszi miatt ment el egy buliba, ahol belezúgott ebbe. Itt még olyan semmilyennek képzeltem a sztorit, azt hittem, simán csak kijátsszák az ősöket, majd titokban eljárnak plázázni, vagy mittomén, – érted? – de mondom, egész jó mese lett belőle.
Volt benne valami Lőrinc nevű pap, aki okosan kitalálta, hogy majd titokban összeadja ezt a két szerencsétlent, hátha kibékülnek az őseik. Mondjuk, nem tudom, ezt hogy képzelte, de végül bejött neki. De hogy addig mik történtek!
Megvolt az esküvői hacacáré, holdomiglan-holtodiglan, jóban-rosszban, szokásos szöveg, éljen az ifjú pár! Sejted, a nászút hozzájárulás hiánya miatt elmaradt. A srác épp ment hazafelé, amikor találkozott a másik családdal. Az a hülye Tybalt elkezdte cikizni, de ő nem vette a lapot, nem akart balhézni. A haverja, a Mercutio viszont jóideje járt gyúrni, rohadtul nem parázott, nagy arccal nekiment a másiknak. Hát öcsém, ezt a csóringert úgy állon verték, és olyan bénán esett, hogy betört a feje, simán ottmaradt. Sejted, hogy Rómeó mennyire berágott: ő meg agyonverte Tybaltot. Itt már alakult a sztori, kezdett érdekelni. A lúzer ezután elmenekült a városból, nehogy emiatt majd meglincseljék.
A csajnak valami hihetetlen konzervatív szülei voltak, kinéztek neki egy pasit, akihez hozzá kellett volna mennie. Ez a fószer – Páris – már vitte is volna az oltár elé, de a nagyon okos pap megint kitalált valamit. Adott neki valami löttyöt, amitől egy ideig tetszhalottnak látszik majd, és így megússza a másik házasságot. A csaj meg is itta a lét, a szer hatott, a családja totál kiborult. Az volt a terv, hogy a másik pap, János, majd gyorsan hívja Rómeót, hogy jöhet megszöktetni a csajt. Nem volt mobilja, ja, még nem is mondtam, ez valami középkori sztori. Szóval gyalog ment, csak úgy rohadt lassan haladt, nem is ért oda időben. Naná, hogy nem. Viszont volt ott egy Boldizsár, az is Rómeó haverja volt, ő eljutott Mantovába, és elmondta neki, hogy a kedves nejének annyi.
Jól szétcsúszott a srác, öngyilkos akart lenni, vett is valami mérget. Még visszament Veronába, hogy utoljára lássa a csajt, és kit talált ott? Szerinted? Ja, a felszarvazott Párist. Előkapták a tőrjeiket, párbajoztak, végre megint volt valami izgalom. Persze a meccset ez a zselézett hajú Rómeó nyerte meg. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, leküldte a mérget, az elég gyorsan kicsinálta, nem fetrengett sokáig.
Nem, még nincs vége, haver, ez egy dráma! Tudod, mi az a dráma? Na, ezt most hagyjuk inkább!
Szóval a srác meghalt. Szerinted mikor tér magához a csajszi, ha nem akkor, amikor a pasija már kinyiffant? Mielőtt bedepizett volna, inkább szíven szúrta magát. Ja, a tőrrel, hallod, ez nem semmi, nem csak bátorság, de erő is kell ehhez öcsém!
Kábé ennyi a sztori, happy end volt is, nem is. Elég sokan megmurdeltek, de a muterék végül kibékültek.
Ja, játsszák moziban is. Vidd el valamikor az Ildit, szerintem meg lehet nézni.