David Lynch neve fogalom, személye legenda, alkotásait misztikum övezi. Amikor kijöttek a filmjei digitális formátumban a kritikusok kérték tőle, hogy magyarázza meg azokat, mellékeljen útmutatót. Az ő válasza csak annyi volt, „ha valaki nem érti meg elsőre, nézze meg újból, majd újból”. 

Kép forrása

Lynch egyedülálló tárlata
Most mi mégsem a rendezői munkásságáról fogunk néhány szót ejteni, igaz az tulajdonképpen mindenhez kapcsolódik, amibe csak belevág. Idén március elsején nyílik meg a Műcsarnokban a Budapesti Fotókiállítás, aminek bevezetője a február 28-án Lynch Small Storyes című kiállítás. A rendkívüli tárlat június másodikáig lesz megtekinthető. 
A hivatalos sajtóközlemény a következő sorokból áll: „Lynch egyedülálló tárlatának hangulatát a láthatatlan összefüggések izzása, a kimondhatatlan érzések felszínre hozása és a felszabadított fantázia kiteljesedése adja. Lynch egész munkásságára, így erre a sorozatára is meghatározó mód volt hatással a szürrealizmus, az ezotéria, a szorongás és az erőszak művészi és populáris megjelenítésének speciálisan amerikai tradíciója – a kultikus rajzoló Norman Rockwell-től a mai thriller filmekig.” 

Kép forrása

A tudattalan és a valóság
Lynch szürreális képeinek alapja a fotómontázs, a portrék és reprodukciók újraértelmezése. Ezekből olyan térbeli-időbeli dimenziók születnek, amelyek a mester filmjeiből már jól ismert univerzummá állnak össze. A Small Stories/Kis Történetek egy valóságon túli pszichedelikus utazás az érzelem, a humor, a játékosság és nyugtalanság világában, miközben egyaránt feltárja az emlékeket és a sebeket. Filmes munkáihoz hasonlóan képein az álom dominál, poétikájának alapvető ereje a tudattalan és a valóság közötti összefonódás. 
David Lynch játékfilmjeibe is bőben vitt újítást, hiszen az Inland Empire felvételeit végig digitális kézikamerával készítette, a mondanivalóját pedig a mai napig nem fejtette meg senki, pedig volt rá bő tíz évünk. A Twin Peaks anno mozifilmként indult, a zseniális Mulholland Drive pedig sorozatként, azt már tudhatjuk, hogy mindkettő pont fordítva sült el. Rövidfilmeket nemcsak mozis pályafutása előtt készített, hanem a mai napig foglalkozik velük, ahogyan a televíziós vagy digitális sorozatokkal is. Festményeiből nem egyszer nyílt kiállítás, és a könyvei is szép számmal jelennek meg, magyar nyelven eddig három látott napvilágot. 

Kép forrása

Felextrázott kiállítás
Szerencsések lehetünk, hiszen a kiállítás eddig három alkalommal volt látható a 2014-es fotóhónapon Párizsban. A rendezvény a Maison Européenne de la Photographie és az Item Gallery közös szervezésén alapult. Eredetileg kizárólag erre az eseményre készült. A nálunk megrendezendő tárlaton az alapkiállítást felextrázták, hiszen különböző programokat is szerveznek majd köré, a tárlatvezetők pedig elismert személyek a saját szakmájukban. 
Azt nem vetíthetjük előre, hogy mit várhatunk a Kis Történetek kiállításától, de sejthető, hogy nem lehet majd pár mondatban összefoglalni azt, amit ad. Lynch művész, a szó legszorosabb értelmében, talán az egyetlen, akit Hollywood tett azzá. Miután a szívfacsaró Elefántembert Oscar-jelölésekkel borították el, majd nem kapott semmit, valami megtört benne és Lynch nagy szerencsénkre visszakanyarodott első, Radírfej című alkotásának borús misztikumába, ügyelve persze, hogy annak mélységéig soha ne jusson el. Műveit nem érteni kell, hanem érezni, a fotókiállításához is így kell közelednünk. Biztosan lesznek sokan, akik kifelé jövet próbálják majd megmagyarázni, értelmezni azt, amit láttak, és ezen Lynch a világ valamelyik sarkában biztosa mosolyog majd, kezében az elengedhetetlen cigarettával. 
Emlékezzünk, csak mit mondott alkotásairól: „ha valaki nem érti meg elsőre, nézze meg újból, majd újból”.