Egy életrajzi film margójára – Caravaggio

MEGJELENT: 2018. szeptember 24. | SZERZŐ: Vörös Viktória

Jesus Garces Lambert mexikói rendező dokumentum-játékfilmje, a Caravaggio – Vérről és lélekről című olasz film a „mezítlábasok festője” alkotásainak születésébe vezeti be a nézőt. A művészet templomai sorozat újabb darabját az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be 2018. szeptember 19-én, majd a megyeszékhelyek vetítőtermeiben is látható lesz a közeljövőben. A következő két rész a szecesszió bécsi mestereit, Gustav Klimtet és Egon Schielét, illetve Vincent van Gogh festészetét mutatja be még ebben az évben.

Kép forrása

Életrajz és a művek születése – egy tapintatos megközelítés 
Amikor megkérdezték Caravaggiót, határozza meg, milyen a jó festő, akkor a következőt mondta: „Az, aki jól tud festeni, és jól imitálja a természeti dolgokat.” A késő-reneszánsz alkotó tehát legyen képes a világ változatosságának megragadására. Ez a mondat érvényes az érett festőre is: akár bibliai, akár történeti témában alkotta műveit, a fény-árnyék kontrasztjával, a chioruscuro-val, egy sajátos, látomásos képi világot teremtett. A háttér nála általában sötét tónusú, így a néző tekintete a szereplőkre irányul. Az alakok, mozdulataik, de leginkább arckifejezésük mély érzelmeket  ̶  félelmet, szenvedést, csodálkozást  ̶  fejeznek ki, ezzel Leonardo da Vinci allegorikus alakjaira emlékeztetnek. 
Caravaggio a keresztségben a Michelangelo nevet kapta, mivel Mihály arkangyal névnapján, 1571. szeptember 29-én látta meg a napvilágot. Eredetileg Merisi volt a családneve; Milano közelében, Caravaggio birtokán született. Gyermekkorának meghatározó élménye volt az a családi tragédia, melynek során nagyapját és apját is elragadta a pestis. Inaséveit Milánóban töltötte az 1580-as években, ahol tizenhárom évesen már festeni kezdett. 1592-ben került Rómába, ahol pártfogóra és megrendelőre lelt nagybátyja, Ludovico Merisi révén: „Monseigneur Insalata” – aki csak salátával etette és húst nem adott neki – befogadta házába. Itt festette két legkorábbi képét, a Gyümölcshámozó fiú és a Gyíktól megmart fiú zsánerképét – utóbbit egy Aesopus-fabula és Sofonisba Anguissole Ráktól megmart kisfiú című képének hatására. 
A virágokkal játszadozó, gyanútlan, antik lepelbe burkolt ifjút megharapja egy gyík. Az aesopusi állatmese tanulsága helyett itt azonban a fájdalom és a meglepődés ábrázolása áll a festmény fókuszában. Ezeknek a témáknak a hétköznapisága, a jelenetek bensőséges hangulata teszi egyedivé munkáit.
Világi témájú képeire figyeltek fel először, a Hamiskártyásokra és a Jósnőre (1594 körül).

Kép forrása

Első sikerek − Róma
Az 1590-es években, a jubileumi évre készülődő Róma százezres lakossága számára az ellenreformáció pápái − III. Pál és V. Sixtus − tovább folytatták a Szent Péter bazilika építését; a művészek pedig megrendelések reményében Rómába költöztek. Caravaggio is egyházi megrendelőkben és pártfogókban bízott, és várakozását siker koronázta.
A manierizmus jellemzője a festők közötti versengés. Ismert, hogy főúri pártfogó nélkül nem lehetett jelentős megrendeléshez jutni: Francesco Maria del Monte, a fiatal római bíboros karolta fel az római tartózkodása idején Caravaggiót. Felvette háznépe listájára, szállást és ellátást biztosított számára, folyamatosan megbízásokkal látta el, például barátai portréit rendelte meg nála. Del Monte bíboros Palazzo Madamája a főúri ebédek és koncertek kedvelt helyszíne volt, ami lehetőséget kínált a fiatal festő elit társaságba történő bevezetésére is. A megnyerő külsejű, fiatal főpap − az egyik legtekintélyesebb itáliai család tagja − még arra is gondot fordított, hogy pártfogoltja műveltségét tökéletesítse. Hálából Cavaraggio a bíboros kedvelt témáját, zenészeit, a lantosokat örökítette meg.
Ugyanakkor Rómában a városi környezet jellegzetes, életteli, de ugyanakkor törvényen kívüli figuráival a meghökkentés lehetett a célja a „szeszélyes, civakodó természetű” festőnek. 

Kép forrása

Caravaggio – Vérről és lélekről
Három művészettörténész pálya- és műelemzéseivel találkozhatunk a filmben – ezekből a részletekből összeálló portré alapján a néző megismerheti Caravaggio életének főbb állomásait. A festő számára az igazi kihívást az a vád jelentette, hogy nem képes mozgást, illetve történetet festeni, csak az események drámai hatását ábrázolja. Ennek cáfolata két legismertebb római festmény-párosa, a Szent Máté elhívatása és a Szent Máté mártíromsága, valamint a Szent Pál megtérése a damaszkuszi úton és a Szent Péter keresztrefeszítése. Előbbiek a Contarelli-kápolnába, utóbbiak a Santa Maria del Popolo templom Cerasi-kápolnájába készültek 1599 és 1600 között.
Szent Pál, a keresztények könyörtelen üldözője egy látomása során tért meg, Damaszkusz felé tartva, amikor is bűnéért az Úr három napos vaksággal sújtotta. A látomás középpontjában a szent lovának megvilágított teste és a kardja látható, míg a főalak tekintete és az ég felé kitárt karjai a megtérés pillanatának csodáját fejezik ki. A festmény megvilágítása színpadias, a vörös és a fehér színek ellentétét hangsúlyozza. Ebből a kettősből a ló izomzata és sörénye kapja a fő hangsúlyt.

Kép forrása

Hatása és utóélete
A caravaggizmus egyik jellemzője a valóság naturalisztikus stílusú beemelése a templomi belsőbe. Modelljei színes személyiségek, hús-vér alakok, gyakran festőbarátai vagy prostituáltak; ábrázolásuk realisztikus, akár a gyümölcsös tálaké. A színpadias fény-árnyék kontraszt kiemelt szerepet játszik képein, a korabeli zsánertől a történeti és bibliai témán át az önreflektív festészetig. Számos követője tenebrista (tenebrae: ’sötétség’) stílusú képeit utánozta: a sötét háttér előtt ábrázolt alakok drámaisága ragadta meg őket. 
Caravaggio harmincnyolc éves, rövid pályafutásának utolsó korszaka a menekülések, bebörtönzések és a jelentős művek megalkotásával jellemezhető. A festészet „fenegyereke” megjárja Nápolyt, Máltát, Szicíliát, majd újra Nápolyban találjuk, hogy végül Róma mellett fejezze be pályafutását. Sírja nem ismert, halála körülményeiről csak találgatások láttak napvilágot. Kortárs életrajzírója, Giovanni Baglione – aki egyben vetélytársa és irigye is volt – nem adott róla objektív értékelést.
A botrányos életű, gyilkosságok elkövetése miatt üldözött festő egyik legrejtélyesebb műve Az irgalmasság hét cselekedete című allegória, melyet a nápolyi Irgalmas Szűz Mária temploma számára készített. A sokalakos, keskeny képen egy bonyolult téma ábrázolására vállalkozott Caravaggio: bibliai és történelmi szereplőket jelenít meg a hét bibliai irgalmas cselekedet témájában. A templom védőszentje, Szűz Mária a kis Jézussal, valamint két, egymással birkózó angyal (talán a Jó és a Rossz küzdelme) szerepel az oltárkép felső harmadában; a jelképes alakok pedig a fáklyával megvilágított alsó kétharmadnyi részen láthatók. Ezek között található Sámson, aki a szamár állkapcsából iszik („Adj inni a szomjazónak.”); Szent Márton a ruhátlannak nyújtja köpenyét („Adj ruhát a mezítelennek.”); a bebörtönzött, éhező Cimont tejével táplálja lánya, Pero („Tápláld az éhezőt.” és „Látogasd meg a bebörtönzöttet.”).
A művészettörténészek értékelése szerint Caravaggio festészete volt az előzménye Rembrandt, Rubens, Henri de la Tour, Courbet festészetének. Magyar követői is vannak, kortárs festészetünk jeles képviselői: Csernus Tibor, Kéri Imre és Kisléghi Nagy Ádám. 
A Caravaggio-film a hazai premier előtti vetítésen nagy sikert aratott, a közönség tapssal köszöntötte az alkotókat és a szervezőket. Mintegy negyven csodálatos festményt ismerhettünk meg az életműből. 




Megosztás