Ami röstellni való, és ami nem az

MEGJELENT: 2018. július 10. | SZERZŐ: Rácz András

Egyik legkedveltebb írónkkal, Bán Jánossal készített interjút a minap Pataki Tamás a Magyar Időkben. A beszélgetés során a Hunyadi történelmi regénysorozat szerzője történelemről, kultúráról, kultúrpolitikáról, de még a filmgyártásról is elmondta véleményét. 

Kép forrása

Párhuzamos világok 
Bán szerint „párhuzamos világok alakultak ki az irodalmi életben” Példaként utalt arra, hogy az elmúlt években megjelent és megerősödött egy jobbára fiatal, a vidéki Magyarországot képviselő történelmiregény-írói kör, amely csak az olvasóközönség figyelmének, szeretetének köszönhetően kaphatott publikálási lehetőséget, ám ezek az alkotók nem jelennek meg a fősodratú irodalom és a hozzá kötődő intézményrendszer keretei között. 
Az író úgy látja, az általa tapasztalt kettősség rímel a Szakács Árpád által kirobbantott kulturális vitában kirajzolódó polarizációra. Mindazonáltal Bán büszke arra, hogy a most népszerű történelmi regényírók közé tartozik. „A Hunyadi-sorozat megírásának ötlete éppen a fősodratú irodalom ellenében fogant, amelynek sztárolt írói a magyar történelem meghatározó alakjairól és dicsőséges évszázadairól többségében fanyalogva beszéltek, ha egyáltalán beszéltek. Elegem lett a folytonos bűntudatkeltésből és a magyarság becsmérléséből.” Majd hozzá tette: „saját hangon kezdtem beszélni nemzeti múltunkról. Azon a hangon, amelyen olvasóként az irodalmi élet bevett alakjai közül senki sem tudott vagy akart megszólítani sem engem, sem a hozzám hasonlókat. 

Kép forrása

Történelmi regények
A Hunyadi-sorozat sikerével kapcsolatban úgy vélekedett, hogy igazi meglepetést nem okozhatott, hiszen semmi meglepő nincs abban, hogy az olvasók szívesen szembesülnek a nemzeti nagyság, a nemzeti múlt, a nemzeti büszkeség elemeivel. 
Hozzá tehetjük, mint ahogyan Pataki Tamás hozzá teszi: a Hunyadi sikere elhozta a magyar történelmi regény újjászületését is. Ezzel kapcsolatban Bán úgy fogalmazott: „Erre vagyok a legbüszkébb. Kiderült, hogy akarni és tenni kell, nem örökkön siránkozni. Vidéken, családi vállalkozásként működő kiadó adja ki a Hunyadit, ám a sikert látva a nagy kiadók is elkezdték a történelmi regények kéziratait bőszen keresni. Ők jó üzletet látnak ebben, mások küldetést.”

Kép forrása

Toldi, Hunyadi, Zrínyi, Bethlen
Ugyancsak izgalmas témaként merült föl az a lehetőség, hogy a történelmi regények népszerűsége talán hozzájárulhat a történelmi filmek újjászületéséhez. Sokan kritizálják ugyanis a magyar filmgyártást, mondván, hogy még a szocializmus évtizedei alatt is több történelmi témájú film született, mint a rendszerváltás után. Az akkori filmipar feldolgozta Jókai számos munkáját, moziba került az Egri csillagok, rendszeresen mutattak be olyan sorozatokat, mint a Tenkes kapitánya
Bán János szerint „röstellni való, ami film-ügyben történik. Az Andy Vajna által vezetett Magyar Nemzeti Filmalapnál halomban állnak a visszautasított forgatókönyvek: Toldi, Hunyadi, Zrínyi, Bethlen, A pozsonyi csata… Ezeket a filmterveket többnyire a megfelelő minőségű forgatókönyv hiányával indokolva kaszálták el” – igaz, teszi hozzá az író – „számos alkalommal sajnos jogosan hivatkozva erre.” 
Történelmi regényírótól elvárható tájékozottsággal sorolja szerzőnk a környező országokban futó nagy költségvetésű történelmi játékfilmeket: Bécs ostroma – 1683, A varsói csata – 1920, Báthory, Westerplatte, Katyn, Jan Zizka, A szevasztopoli csata, A breszti erőd, 1612, Báthory, Szláv hősköltemény… Majd megemlíti, hogy a hazai televíziócsatornák képernyőjén is kedveltek a történelmi sorozatok: Szulejmán, a Borgiák, a Tudorok, a Vikingek. „Hogy az ördögbe nem merül már végre fel valakiben, hogy miért nincsen Árpádok, Hunyadiak, Zrínyiek tévésorozat a magyar képernyőkön? Miért nem készülnek hazai történelmi filmek, sorozatok?”
Miért nem? 



Megosztás