Kultúra és pártosság

MEGJELENT: 2018. május 4. | SZERZŐ: Rácz András

Úgy tűnik, hogy a közelgő kormányalakítás, amely a miniszterelnök szerint hangsúlyozottan új kormányt jelent majd, hatással lesz a kulturális élet számos területére. Legalábbis erre következtethetünk abból, hogy a Mediaworks megyei napilapjainak országos tartalmáért felelős főszerkesztője, Szakács Árpád a Magyar Időkben nagyívű elemzésben mutatta be a pártos elkötelezettségek megjelenését a könyvszakmában. 

Kép forrása

Vélemények és véleményformálók
Az persze köztudott, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének erősen baloldali-liberális kötődésű vezetése igyekszik minden alkalmat megragadni, hogy politikai meggyőződését felmutassa. Nem is gondolja senki azt, hogy az elkötelezett szervezet könyvszakmai kérdésekben együtt tudna működni a kormányzati kultúrpolitika vezetőivel. 
Újdonság viszont – legalább is Szakács Árpád erre mutat rá –, hogy Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója milyen meghitt barátja az ellenzéki tollforgatóknak. A szerző szavai szerint „a főigazgató úr műhelyében tobzódnak a magyarokat és Orbán Viktor miniszterelnököt gyalázó balliberális véleményformálók.” Aztán kicsit később: „a balliberális oldal mintha hazajárna a PIM-be.”

Kép forrása

Megdöbbentő aránytalanságok
Szakács Árpád így kritizálja az irodalmi múzeum vezetését: „A szervezet kulturális programjaiban megdöbbentő aránytalanságokat tapasztalhatunk. Mintha egy balliberális kifizetőműhely lenne az intézmény. Az egymást túllicitáló hangadók, miközben rettegéseikkel megtöltik a magyarországi és a nemzetközi sajtót, addig kényelmesen besétálnak a PIM épületébe jó pénzért fellépni. Ismerjük el, igazán méltatlan lenne korgó gyomorral szidni Magyarországot.” Majd később: „…jó hely ez a PIM, elvégre ki tudná igazán megszervezni Konrád György 85. születésnapjának megünneplését 2018. április 5-én, mint a jobboldali diktatúrának eme intézménye? Konrád úr rászolgált erre a tiszteletre, hiszen évek óta keményen dolgozik Magyarország lejáratásán. Nemrég ő hasonlította Orbán Viktor miniszterelnököt a tömeggyilkos Ceausescu román diktátorhoz.”
A bírálatra természetesen válaszolt a főigazgató, kifejtve, hogy „az írók bizony beszélnek mindenfélét, és igen, olykor diktatúrát vizionálnak. Lehet és kell is velük vitatkozni, ha szerintünk zöldségeket hordanak össze. De hova jutna a világ, ha Ady Endrét annak alapján ítélnénk meg, hogy Tisza Istvánt csak geszti bolondként emlegette?”
A válaszra Szakács Árpád felelt a Magyar Idők hasábjain – ahol megtisztelő módon – a Könyvkultúra Magazint is beidézte. S, ha már szóba került, leírom azt is, hogy az ügy igazi ellenzéki-kormánypárti vitává dagadt, s számos orgánum állást foglalt az ügyben. 

Kép forrása

Ismételt szembesítés
Tegyünk azonban hozzá két-három gondolatot mindahhoz, amit Szakács Árpád a főigazgató szemére vet. Egyfelől szögezzük le, hogy a felsorolt alkotók – s ebben kétségkívül igaza van a PIM vezetőjének – túlnyomórészt valóban nagyszerű írók, a kortárs kultúra, a mai magyar szépirodalom megkerülhetetlen reprezentánsai. Irodalmi teljesítményük nem, vagy csak csekély mértékben függ össze politikai meggyőződésükkel. Némelyikük a két kérdést, maga is élesen elválasztja, némelyikük viszont inkább arra törekszik, hogy politikai harcaiból építsen irodalmi struktúrát. Hogy ez mennyiben nőhet igazi értékké, azt ma még nehéz megítélni. Most inkább visszásnak, partikulárisnak, egy szűk ízlés-közeg kiszolgálásának tűnik. De ezt majd eldönti a jövő irodalomtörténete. 
Másrészt az is tény, hogy Prőhle Gergely a külügyből érkezett a Petőfi Irodalmi Múzeum élére. Könnyen lehet, hogy diplomataként széles műveltségre és jó szervezőkészségre szert tett, de talán a könyves közélet belső feszültségeit, pártosságát nem érzékeli, vagy nem úgy érzékeli, ahogyan azt a Mediaworks főszerkesztője kívánatosnak tartaná, s amivel Szakács Árpád viszontválaszában ismételten szembesíti a főigazgatót: „nem a balliberális oldal jelenlétét kértem számon, hanem azt a brutális túlsúlyt, amely a balliberális rettegők javára billenti a mérleget, és amely szerintem egyszerűen indokolatlan.”




Megosztás