Pénz beszél

MEGJELENT: 2018. június 5. | SZERZŐ: Müllner Nándor Máté

Emlékszem, amikor először néztem meg a Pénz beszél (Two for the money) című filmet, enyhe csalódást keltett bennem. Sokkal többet vártam az Al Pacino és Matthew McConaughey párostól. Meg hát hogyan is tudtam volna igazán értékelni a függőség őrületének megelevenítését tizenévesként, amikor még tökéletesen győzhetetlennek hittem magam? Mikor még csak fel sem merült számomra a lehetőség, hogy eltöprengjek azon: „leszek-e sikeres?”. Csupán egyetlen kérdést tettem fel magamnak: „mikor?”.

Kép forrása 

Jót tett neki az idő
A film premiere óta eltelt tizenhárom év. Talán nem is kell mondanom, hogy már másképpen látom egy kicsit a világot. És most, hogy újra megnéztem a Pénz beszélt, egészen más dolgokat fedett fel előttem. Nem tudom azt mondani, hogy odaláncolt a képernyő elé, viszont cseppnyi csalódottságot sem éreztem, amikor véget ért a vetítés. Sőt! Nemcsak, hogy elégedett voltam a két férfi főszereplő teljesítményével, de még Rene Russo karakterének is a hatása alá kerültem. Arról nem is beszélve, hogy sikerült a történetnek huszonéves fejemben teljesen más megvilágításba helyeznie a szerencsejátékot, és a siker iránti vágyat.

Kép forrása 

Egy új álom
Fiatalabbik főszereplőnk, Brandon egész életében bizonyítási vágytól égett. Csonka családból származott, de sikeres sportolóvá vált a középiskolában, ám futball karrierjének egy lábtörés véget vetett. Azóta pedig – hogy tudjon aludni éjszaka – a visszatérését tervezgeti. Edz és a csapatokat tanulmányozva amerikai focifogadásokhoz ad tanácsokat telefonon. Nagy sikerrel. Sikeressége fel is keltette a New York-i Walter érdeklődését, akinek egy sportfogadásokra specializálódott cége van. Talán mindegy is, hogy melyik miatt - a magas fizetés ígérete, vagy a bizalom, amit végre valaki újból belé vetett? – de Brandon gondolkodás nélkül elfogadta Walter állásajánlatát. A „Nagy Almába” érve pedig megkezdődött az átalakulása John Anthony-vé.

Kép forrása 

Önbizalom
Miért is nem volt elég jó Brandon Lang? Walter szerint ő egy törött szárnyű madár. Egy lúzer, akit csak sajnálni és felhasználni lehet. Ezzel szemben John Anthony az a férfi, akinek a tanácsáért könyörögnek a fogadók. Aki kilencven százalékos pontossággal tippel, és az élete minden területén sikeres. Walter egy birodalmat akar Anthony köré építeni: benne látja fiatal önmagát. Akinek segítséget kell nyújtani – ahogyan ő valaha nem kapta meg -, hogy még magasabbra törhessen zsenije és rámenőssége révén. A rendszer pedig egészen addig működik is, míg a Tehetség fel nem teszi magának a kérdést: „Ki is vagyok én? Brandon Lang vagy John Anthony?” Ezután pedig az egész cég megindul a lejtőn…

Kép forrása 

Családi háttér
Talán furcsa dolog ezt mondani, de van valami varázsa a filmnek. Nem egy Trainspottingot láthatunk benne, aminek csupán annyi az üzenet, hogy valami „rossz”. Sokkal árnyaltabban mutatja be nekünk a függőséget, rámutatva olyan összefüggésekre, amelyeket eddig – én legalábbis – nem nagyon akartam meglátni. Hogy főszereplőink mind rendezetlen családi háttérrel rendelkeznek, amit azzal igyekeznek kompenzálni, hogy folyamatosan sikereket érnek el. Ezzel próbálva bizonyítani az őket elhagyó családtagoknak, hogy rosszul döntöttek. De persze mi, nézők tudjuk, hogy nem lehet örökké győzni. Az első kudarcok megtépázzák az önbizalmat, ami aztán még nagyobb bukásokhoz vezet. Amit aztán – gondolják a függők – csak egy még nagyobb győzelemmel (kockázattal) lehet kompenzálni. Ez a hozzáállás aztán a csődhöz, rosszabb esetben pedig az öngyilkossághoz vezet. 

Kép forrása 

Csak egy kiút van
Walter szerencsejáték függő volt, John Anthonynak pedig a győzelem volt a maga drogja. A két férfi pedig fokozatosan – az egy évet felölelő játékidő alatt – addig hergelte egymást, újabb és újabb lehetetlen helyzetbe hozva a másikat, hogy végül mindkettő a szakadék szélére került. Walter felesége, a mértékletes Toni – aki egyébként drogfüggő volt azelőtt – adta meg a választ főszereplőink újonnan feltett egzisztenciális kérdéseire. Szerinte ugyanis nem feltétlenül vesztes az, aki egy vert csata után odébb áll. A függőségi spirálból csak hirtelen lehet kiszakadni, ami mindig hatalmas áldozatokkal jár. John Anthony-nak például meg kell halni, hogy Brandon Lang visszatérhessen az anyjához, öccséhez és a sportszerető önmagához. Walternek pedig engednie kell, hogy Toni szeretete és bizalma újra visszaterelje az átlagos emberek közé. És együtt arassanak győzelmet a múlt naponta visszahúzó támadása felett. 

Kép forrása 

Rám ijesztett
Nem bírom azt mondani, hogy egy szép filmet láttam. De a happy ending és a szánkba rágott, megkönnyezhető bölcsességek nélkül ez a sztori egészen emberinek tűnt. Olyannak, ami akár valakinek az „igaz története” is lehetne. Mondanám, hogy kíváncsi lennék, hogy a konklúzió, amit én vontam le az előbb, helytálló-e az életben. De inkább igyekszem messze elkerülni a függőség minden formáját. Nem engedni még a győzelem csábításának sem és horgonyként, nem pedig láncként gondolni azokra, akik szeretettel és bizalommal fordulnak felém.




Megosztás