Elfogytak a könyvek, amikről írhatnánk! – ez mindenkinek az első reakciója, amikor azt mondom, hogy a Könyvkultúra Magazin új rovatot indít Széles vásznon címmel. Megnyugtatok mindenkit: van még jó néhány könyv a polcunkon, amikről meg fogjuk osztani a véleményünket önökkel. Az új rovat indításának sokkal prózaibb indokai vannak. Miután az utóbbi hónapokban többször megtörtén, hogy a szerkesztőségi megbeszélésünk előtt/után/közben, szenvedéllyel ajánlgattuk egymásnak a másik által még nem látott, szerintünk klasszikus moziélményeinket… elhatároztuk, hogy betöltjük ezt az űrt! Engedünk az új idők szavának, és „hivatalosan” is elkezdünk foglalkozni az 1895-ben feltalált filmezéssel és az azóta kialakult filmkultúrával.

Új rovatunk fő célja az, hogy ne engedjünk senkit megfeledkezni egy-egy jó, de régebbi filmről! Rövid ajánlók révén próbáljuk újra feleleveníteni a régi idők legjobb, legizgalmasabb filmjeit, különös hangsúlyt fektetve a Hollywoodon kívül létező (sokszor érdekesebb – de méltatlanul mellőzött) európai és keleti filmekre, amelyeket lehet, csupán az ínyencek ismernek. De természetesen nem fogjuk mellőzni az igen éles hangvételű, szörnyű klisékre rávilágító kritikákat sem, amiket az aktuális, moziban éppen vetített filmekkel szemben fogunk megfogalmazni, ha így látjuk helyesnek. De ahány ház, annyi szokás. És mivel a mozi és a televíziózás immár mindenki életének szerves részévé vált, ezért biztatom az Olvasókat: szerkeszto@kello.hu címre küldjék az önök szerint méltatlanul elfeledett filmek (önök által készített) leírását, arról alkotott véleményüket, kritikájukat. Mert meg fogjuk jelentetni őket. Ebben a rovatban önök a főszereplők!