Korán kezdett mesei nevelés

MEGJELENT: 2019. május 10. | SZERZŐ: Gábor Bálint

Van valami ezoterikus elszántság abban, ahogyan Bajzáth Mária a Népmesekincstár Mesepedagógia Műhely vezetője a mesemondás jelentőségéről beszél. Hamarosan megjelenő, legkisebbeknek szóló könyve kapcsán például megtudhattuk, hogy ő, a maga részéről már a várandósság ideje alatt is mesélt mindkét gyermekének. Természetesen mindenkinek ezt ajánlja. Hiszen, állítja – a korán kezdett „mesei nevelés” nemcsak a hallórendszer fejlődést segíti elő, hanem pozitívan befolyásolja a baba érzelmi fejlődését és a kötődési képességet is.

Kép forrása

Folyamatos mesélés
A Népmesekincstár mesepedagógiai módszer keletkezéséről így nyilatkozott Bajzáth Mária: 
„Harminc éve, a nagyobbik fiammal a szívem alatt, az első szakdolgozatomban a méhen belüli hallás volt az egyik témám. Az egyik, ma már általánosan ismert kutatási eredmény az volt, hogy a magzat szívritmusának változásai mérhetők, ha hallja az anya hangját, és az, hogy az elsődleges és legfontosabb hanghatás az édesanya beszédhangja. Rengeteget meséltem, mondókáztam, énekeltem mindkét fiamnak. A férjem rengeteget ringatott bennünket és közben belemeséltük a gyerek szívébe-lelkébe ezt a gyönyörű világot, ami pont őt várja. Amikor megszületett, folytattuk a mesélést.”
Nem kell azon elmélkednünk, hogy a magzat, mit fog föl a meséből, mert ez ekkor még nem is lényeges – derül ki a mesepedagógus szavaiból. Ami fontos, az a folyamatos mesélés. A hallás gyökerei ugyanis már a fejlődés korai fázisában kialakulnak, és nagymértékben meghatározzák a későbbi életszakaszok akusztikus befogadását. A gyerek még nem érti a szavakat, de a mesemondáskor megszülető dallam, az érzelmi átélés, valamint a mesélőtől kapott figyelem és idő meghatározó az lelki fejlődésben.

Kép forrása

Népmesekincstár
Bajzáth Mária e koncepció alapján teljes a mesepedagógia programot hozott létre, amelynek hordozója a Népmesekincstár-sorozat. Az alkotó felfogása szerint a rendszeresen ismétlődő mesemondás és mondókázás, a szülő, illetve a pedagógus gyerekekkel közös játéka, tánca, éneklése minden résztvevő számára valódi élményt és örömforrást jelent. A programban tehát nemcsak mesék vannak, nemcsak a mesemondás játszik szerepet, de a tánc, a mozgás, a kézművesség, az alkotás, a párbeszéd minden formája részese a fejlesztő munkának. Ezek a tevékenységek a gyerekeket a mesék kapujához vezetik, amelyen belépve mindenki megtalálhatja a mese – számára érvényes, neki szóló – üzenetét. A tevékenységek célja az is, hogy segítségükkel a gyerekek megismerjék önmagukat, felfedezzék az összefüggéseket a világban, képesek legyenek ebben a rendszerben önmagukat elhelyezni, kapcsolódni másokhoz, és megtalálják a saját helyüket.
Kétségkívül komplex, a hagyományoknak komoly teret adó pedagógiai elképzelés áll a Népmesekincstár mögött

Kép forrása

Pont, pont, vesszőcske
A sorozat hamarosan megjelenő könyvének meséit is ebben a szellemben válogatta össze a szerző. A történetek alkalmat adnak a szórakoztató időtöltésre, korai közös élményekre, és az első családi rítusok kialakítására. A Pont, pont, vesszőcske – A legkisebbek magyar népmeséi című kötetben szereplő történetek, mondókák és mondókamesék segítségével a szülők megtalálják a mesélés öröméhez vezető utat és saját, mesélő hangjukat, a babák pedig a magyar kultúra legtisztább nyelvi forrásaival kerülhetnek kapcsolatba először. A néha ismerős, máskor ismeretlen történetek hét téma köré csoportosulnak: test; család; állatok; mesés erők; élet-halál és rövid mesék. A korai meseélmény örömforrást jelent mesélőnek és mesehallgatónak egyaránt, és örök érzelmi útravalót nyújthat minden gyereknek.
Megosztás