A megmondóemberek korát éljük. De az is lehet, hogy az emberiség históriája a megmondóemberek fejlődéstörténete is egyben. Három évvel ezelőtt az egyik legfontosabb francia író és ezért megmondóember, Michel Houellebecq 2019-es Behódolás című regényéről szóló recenziómat azzal a nem titkoltan hatásvadász címmel láttam el, hogy „2022: Európa behódol az iszlámnak?” Nos, azt kell mondjam, hogy a kérdésre Houellebecq sem adja meg, de Megsemmisíteni című, januárban megjelent új könyvével jókora patáliát csapott.

Kép forrása

A nyolcadik Houellebecq mű

A rég várt könyv megjelenésével kapcsolatos kiadó és sajtófelhajtásról és Houellebecq körüli egyre furább irányokat vevő kultuszról a 1749.hu ad érdekes leírást. A január 6-án publikált cikk szerzője arról ír, hogy másnap fog megjelenni a neves francia Goncourt-díjas botrányíró új kötete, az Anéantir, magyarul: Megsemmisíteni. A nyolcadik Houellebecq mű az író korábban már jól bevált receptje alapján a nem is olyan távoli jövőben, egész pontosan 2027-ben játszódik. Itt fontos megemlíteni, hogy Houellebecq már elég régóta építi fel regényeit arra, hogy egy adott társadalmi feszültséggóc kimenetelét csupán pár évvel a történet megírása után néhány esztendőbe helyezi, így utalva annak egyfajta prófétai üzenetére. Na, ja: ki az, aki manapság megmondja a tutit, ha nem a megmondóemberbe oltott író?

A sztori ezúttal a virtuális térben elszabaduló terrorizmusról szól, arról a kiberháborúról, melynek a mában is bőséggel akadnak újabb és újabb kacifántos epizódjai, még a béke szigetének mondott Magyarországon is, ugyebár. A főhős Paul, a pénzügyi tárca egyik avatott szakembere, a miniszter jobbkeze, aki a regény hátterének megadott elnökválasztási kampány miatt még a szokásosnál is felfokozottabb életet él. A történet egyrészt a politikai felsőbb körökben folyó mahinációkról, illetve Paul magánéleti drámájáról szól.

Kép forrása

Rendkívüli izgalom

A helyzet ugyanakkor az, hogy egész más miatt volt érdemes „tollat ragadni” az új Houellebecq regény kapcsán. A 1749.hu rendkívüli izgalomról tudósít, amikor elmeséli, hogy milyen alaposan kidolgozott kampányban csaptak nagy patáliát a kötet megjelenése előtt, hogy felhívják arra a szélesebb közönség figyelmét. A stratégia annyira profi volt, hogy azt gondolhatnánk, ez már túllép a politikai körökben megszokott manipulatív lépésrendszereken is, de legalábbis tűpontosan másolja azokat. Sárdi Krisztina többek között leírja, hogy az első körben 300 ezer példányban megjelenő új regényből hatszázat küldenek a különféle recenzióíróknak, de azzal a kikötéssel (ahogy mondják mifelénk „fejvesztés terhe mellett”), hogy a kritikákat nem publikálhatják december 30-ig.

Érdekesség, hogy ennek ellenére – persze a kattintásvadászat nagy úr! – egy rakat orgánum mégis közölte legalább a mínuszos hírt, hogy napokon belül itt van Houellebecq várva-várt új műve.

Aztán azt is olvashatjuk, hogy az író, némileg – nekem legalábbis – Salingerre hajazva zajos nyilatkozatot ad arról a Sorbone-on, hogy nem ad nyilatkozatot a Megsemmisíteni-ről, amit nem sokkal ezután a Le Monde, hogy fokozza az érdeklődést, részletben ad le.

Kép forrása

Egzisztenciális ürességben, érzelmek nélkül

A 1749.hu írója hozzáteszi: „Jean Birnbaum, a Le Monde újságírója a szerzővel készített interjú elején metafizikai elmélkedésbe átcsapó politikai thrillerként jellemzi, amelyet minduntalan megszakítanak a főszereplő Paul Raison álmai. (Érdekes módon egyik cikk sem említi, hogy a karakter esetében mennyire beszélő névről van szó: a raison franciául értelmet, okot jelent, a recenziók szerint pedig a történet elején Paul „egzisztenciális ürességben”, érzelmek nélkül él.).”

A cikk egy másik különleges része, amikor a könyv külsejéről kapunk információkat. Kiderül, hogy maga a szerző is beleszólt, beleszólhatott a design-ba, illetve abba az alapkoncepcióba, hogy ez a kötet olyan művészeti kivitelezésben valósuljon meg, melynek eredménye, hogy a passzentos kiadványt „jó legyen kézben tartani és megfeleljen az olvasói ízlésnek”, jelentsen ez bármit is.

Nekünk így már semmi dolgunk, mint türelemmel várni, hogy ez a megsemmisítően nagy felhajtást érdemlő mű magyarul is megjelenjék.