Kiss Tamás, polihisztor 1953-ban született. A biológiatudomány kandidátusa, filozófus, író, költő, festő, zeneszerző. Tizenkét könyve jelent meg. Legfontosabb műve a Novum pro gondozásában 2021-ben kiadott 599 oldalas monumentális Kollázsember. Mobil kollázs-regény, amelyen több éven át dolgozott.

Kép forrása

Miért kollázs és miért mobil a regény?

„Lényegében az embert mentális értelemben ért hatások sokfélesége az, ami egyfajta kollázs-szerű jellemet alakít ki, melyből mondjuk lesz egy összegyűrt, színes, vagy fakó, színtelen, jobbára összegyűrt, megviselt valami, amit akár a léleknek is hívhatunk.” – vallja Kiss Tamás a Kollázsemberről. És miért mobil? A térben és időben rendszertelenül szerkesztett könyv részeit az olvasó kedve szerinti sorrendben olvashatja, így ahány olvasó, annyi új könyv keletkezik. Kiss Tamás könyvére is érvénye az, amit Kosztolányi mondott az író és az olvasó kapcsolatáról: „A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa.” A francia új regény táborához tartozó Michel Butor amerikai élményeiről írt egy más jellegű, de hasonló indíttatású könyvet Mobil, tanulmány az Egyesült Államok bemutatására címmel. Tipográfiai megoldásokkal is azt az érzést kívánja felkelteni az olvasóban, amit rá Amerika tett monumentális méreteivel, reklámjaival, színeivel. Míg azonban Butor a hatvanas évek Amerikáját teszi meg témául, addig Kiss Tamás a jelenkor globalizált világának benyomásait veti papírra.

Kép forrása

A posztnihilista író-szereplő

Könyve elején a szerző így határozza meg művét: „Ebben a kísérletben a jobbára már posztnihilistává „érett” ember szólal meg, aki lényegében a szürrealizmusból csinál hétköznapokat, vagy szürreálissá alakítja mindennapjait. Persze nem tud róla, neki így természetes az élet. Akadnak kijózanító kivételek is, akik még netán a neurózis betegségével is bírnak, és egészséges emberkék is, akik nem értik az egészet. Ha valaki önmagára ismerne, az végképp nem lehet a véletlen műve. Én csak néha szólalok meg, hiszen rám nincs szükség.” Ne tévesszenek meg bennünket ezek a sorok, hisz az író nemcsak „néha” szólal meg, minden szereplője mögött ő áll. A részeg koldus, a hosszú combú, szőke nő, a Doki, a Férfi, a Nő, Zárójel, Schulz úr, mind-mind Kiss Tamás egy-egy alteregója.

De nemcsak magyar szereplői vannak a regénynek, hisz valamennyi földrészt bejárják az író elmélkedései. Az egyik legtöbbször megjelenő szereplő HARUaKI. Nevéből is kitűnik, hogy japán, megnyilvánulásaiból az is kiderül, hogy az 1949-ben született népszerű japán íróról van szó, akinek több művét lefordították magyarra. HARUaKI ezt mondja a regényben: „Megvettem a jegyet, csak oda, holnap repülök, érzem, hogy valaki vagy valami hív. Vagy tán csak a tehetetlenség, a munka feladása űz. Az élvhajhász vágy már biztosan nem dominál. Néha úgy éreztem, itthon voltam itt is, a munka lázában. Amerikában is úgy érezetem, de nekem nem elég, nem elég semmi és senki.” Ráismerünk a japán író életének arra a szakaszára, amikor európai körútja után letelepszik Amerikában.

A nELLIS névvel könnyebb dolgunk van, csak ki kell egészítei: Bret Easton Ellis, 1964-ben született amerikai író. Leghíresebb regénye az Amerikai psyché (Európa Könyvkiadó, 1994). Valószínűsíthető, hogy azért került be Kiss Tamás könyvébe, mivel nihilizmusáról híres.

Kép forrása

Posztmodern regény − vendégszövegek

Ha François Lyotard meghatározására gondolunk, miszerint a posztmodern helyzet az addigi tudás eszményi egységével való szakítást jelenti, azaz szakít a hagyományos regény ismérveivel, a cselekmény bonyolításának követhetőségével, a jellemrajzzal, a tér és idő valamiféle jelenlétével, Kiss Tamás regényét posztmodernnek tekinthetjük. A kollázsemberben igazi cselekmény nincs, csak történések vannak, a szereplőknek „csupán” gondolatait ismerjük meg, a regény világa térben és időben szétszórt. Ráadásul a posztmodern regényre leginkább jellemző intertextualitás nem csupán jelen van a könyvben, de a Kollázsember – amint azt maga a cím is mutatja – az intertextualitás par excellence megtestesítője. A vendégszövegek között privilegizált helyet kapnak a szerző versei.

A Kollázsember a költő Kiss Tamás nagyon szép versével nyit, Jelentés Máriának címmel. A költeményben tulajdonképpen benne van a könyv lényege: „Visszatérsz, hogy láthasd: mit tett magával a lény,/Aki Téged is megtagadott.” A versek hol szorosan kapcsolódnak a megelőző szöveghez, hol csak színezik a próza szövedékét. Az előbbire példa az a rész, ahol az élet színéről és fonákjáról szóló elmélkedés végén megjegyzi: „Természetesen ma sem hallgattam híreket. Csendesen esett az eső, amúgy semmi különös.” Majd ezután jön a vers:

„Semmi különös,

csak páracsepp hullott az ablakra.

Semmi különös,

csak sokat gondolok az ajkadra.

Semmi különös,

csak szél kerekedik a lelkemben,

és füstcsóva-virágokat hagy hátra

tüzesen pislákoló véremben.”

De rendkívül nagyszámú idegen vendégszöveg is van a könyvben. Hogy csak néhányat említsünk: az ember személyiségének megváltozásával kapcsolatban Unamuno A tragikus életérzés című könyvéből idéz, az álnok viselkedéshez Virginia Woolf Felvonások között című művéből kölcsönöz mondatokat: „Van, aki csontos. Van, aki kövér. Legtöbbünk hazug. S mennyi tolvaj!” A természeti táj megmagyarázhatatlan pusztulásának ecsetelése közben Rimbaud jut eszébe a mesélőnek: „Minek a modern világ, ha ilyen mérgeket találnak ki?” Másutt Széchenyi 1824-ben írt mondatait idézi: „Az emberiség érett korában van Franciaország, Anglia. Itt ama nemes lelkesedést minden nagy, nemes és önzetlen dologért immár nem láthatja az ember. Azt a szép rajongást mindenkinek jólétéért – gőgtől, hírvágytól becsvágytól zavartalanul – többé nem találjuk. A napi érdek és minden cselekvés fő mozgatója: valóságok, nyereség, előny, hatalom.” A vendégszöveg nem véletlenül kerül ide. Kiss Tamás rögtön hozzáteszi az idézethez: „Csak Széchenyi még nem tudhatta, hogy eljöhet valaha a nemzetek alkonya is, abban az értelemben, hogy a globalizáció és a multikulturális zavaros fogalmaiba ágyazva lényegében nemzetgyilkos politika kap szárnyra.”

A zeneszerző Kiss Tamás előszeretettel idézi kedvenc zenekarának, az Omega zenészeinek szövegeit vagy John Lennon Imagine című viághírű dalát. Az idézetek között vannak angol nyelvű dalszövegek is, ilyen például a „Zager&Evans: In the Year 2525”, amit nELLISS dúdol. Vagy Ralph McTell Streets of London című, rendkívül népszerű dala, amiből több mint kétszáz feldolgozás készült.

Sorolhatnánk még a vendégszövegeket, amelyek minden esetben a szerző világunkról alkotott képét hivatottak támogatni. De mint minden vendégszövegnek, a Kollázsemberben olvashatóknak is van még egy funkciója: egyfajta kölcsönhatás alakul ki a szöveg és az idézet között, egymást alakítják át. Új koherencia jön létre, az eredeti szöveg helyébe egy új jelentés lép.

Kép forrása

A szürrealizmus és a politika

Kiss Tamás idézi Aragon mondatait a La révolution surréaliste című lapból: „Mindent legyűrünk. És mindenekelőtt tönkretesszük azt a civilizációt, amely oly kedves nektek, s amelybe úgy bevájtátok magatokat, mint a kövületek a palás kőzetbe.” Majd hozzáteszi: „A tragédia bekövetkezett. Nos, minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a huszadik század végére az itt olvasott követeléseket, célokat a nyugati politika el is érte. megvalósította civilizációjának tönkretételét.”

Ezeknek a mondatoknak előzményeként a szerző „Az Új Szürrealista Kiáltvány, így 2018-’20-ban és környékén” címmel rendkívül figyelemre méltó fejtegetésben összekapcsolja a szürrealizmust és a metafizikát: „Így aztán – amit Bretonék is elmulasztottak – a legfontosabb feladat itt és most a metafizika emberi fogalmának kibontása mint a gondolkodó, alkotó ember elmeműködésének megragadása.” Utal arra, hogy Apollinaire használta először a „metafizikai” jelzőt Giorgio de Chirico festészetére, és joggal teszi hozzá, hogy a fogalom értelmezése akkor elmaradt.

Kiss Tamás olyannyira ismeri a szürrealizmust, hogy − Karinthy Így írtok ti című könyvének stílusparódiáira kikacsintva − szürrealista híreket „költ”: (A tipográfia az irodalmi karikatúra része.)

„Hírek – André Breton módra:

A mediterrán ciklon

betört a bankba

és eladta a kasszát a Wertheimnek

Kukába szorult a remény

egy elhagyatott tanyán

a váratlan téli hőhullám miatt

A világhíres influencer

feltetováltatta intelligenciáját

a KÖNYöKÉRE

nőtt a BUX index

Űrhajós Barbie babát ütött el

egy elektromos roller

Napnyugata után

Maszk, és Álarcgyár nyílott

Csonka Demagógiában

NŐTT az Őszinteségi Ráta”

A regényben, más-más formában, de mindig visszatér az ember, aki elpusztitja környezetét: „Emberek, ilyenné tettétek külső és belső világotokat. Emberek, sóbálvánnyá tettétek magatokat. Emberek, megöltétek lelketeket. Emberek, nem vagytok és nem voltatok képesek mélyen magatokba szállni. Emberek, ha ti már nem tudtok, akkor én majd belétek tekintek, és megmutatom tetteitek végeredményeit. Emberek, most már értitek, hogy mit tettetek? Emberek, látjátok, hogy milyen az, ha nincsen már gondolkodó ember, csak robot? Emberek, érzitek már, hogy a halált csaltátok magatokra nárcisztikusságotok miatt? Emberek, látjátok már, hova vezet, ha nem beszéltek egymással? Emberek, emlékeztek még alkotásaitokra? Emberek, jártok még gyönyörű házak árkádjai alatt, léteznek még természetre nyíló ablakok? Emberek, talán lakatlanná lettek az általatok alkotott házak? Emberek, üresek lettek az ablakok? Emberek, hová lettetek? Emberek, elmenekültetek? Emberek, miért változtatok árnyakká? Emberek, hová utaztok üresen pöfögő vonatokon? Emberek, miért kellettek nektek ágyúcsövek? Emberek, miféle civilizáció volt itt az utolsó? Emberek, hová és miért hajigáltátok ki isteneiteket? Emberek, hát tényleg ilyen ostobák voltatok? Emberek, ha léteznétek se értenétek?”

A Kollázsember a tudós biológus-író fájdalmas kiáltása bolygónk védelmében. Nem hiányozhat könyvespolcunkról.