Az amerikai képregényekből készült több tucat hollywoodi szuperprodukció az elmúlt húsz évben durván lesöpörte az asztalt és háttérbe szorította az európai képregénykultúrát. Talán ennek ellensúlyozására tartottak egy visszafogott képregényfesztivált a Francia Intézetben február 1-jén, ahol egy ismerős mű jött szembe. Jean-Claude Forest zseniális Barbarella sztorijáról van szó, melyből a hatvanas években ugyancsak készült mozifilm, melynek első öt perce azóta is a sci-fi műfaj legerotikusabbjai közé tartozik.

Kép forrása

Képregény a múltból
És ha már erotika, nézzük a mára trenddé vált vonulatot: mint a cím is mutatja, a Barbarella történetek címadó főhőse egy fiatal és vonzó nő. A comicot hűen másoló filmváltozat rendezője, Roger Vadim a korszak nagy szexidoljai között válogatott a főszereplő alakítására, Virna Lisi, Brigitte Bardot és Sophia Loren után azonban mégis akkori, feleségére, a nemkülönben attraktív Jane Fonda-ra esett a választása. A rendező nem véletlenül töltött sok időt Barbarella megformálójának kiválasztásával, hiszen a történet a képregény-változatban is a látványra épül, azon belül is elsősorban a főhős által nyújtott látványvilágra. 
A képregény a hatvanas évek tudományos-fantasztikus műfajának kliséit követve, az emberi társadalomhoz majd minden esetben nagyon is hasonlító közösségek lakta bolygókra látogat el, hogy ott bekapcsolódva a konfliktusokba, mindig a jó oldalra álljon. A látvány a szokásos: horrorisztikus mutánsok, fantáziaszörnyek, nyáladzó óriásbogarak ellen izmos alakjukat minden részletében jól kidomborító rucikban feszítő akcióhősök vívják harcukat.

Kép forrása

Mit keres egy csitri az űrben? 
A képregény első részében az első képkockákban arról kapunk információt, hogy a fiatal lány miért is járja a galaxist űrhajójával: „Micsoda szerencsétlenségek, micsoda érzelmi csalódások vezettek odáig, hogy a fiatal nő egyedül bolyongjon a mi világunktól oly távoli naprendszeren át? Rakétája hosszú napok óta levegő és élet nélküli bolygók mellett haladt el. A fásultságnak is köszönhetően kezdenek eltompulni annak a férfinak a vonásai, aki miatt annyi szenvedésen ment át…” 
Érdekesség, hogy a tudományos-fantasztikus műfaj sem tudta kitakarni és új alternatívával újrakódolni a nők szerepének szexuális jellegét, egy nő ebben a szcénában is elsősorban szexuális lény, nem pedig intellektuális. Ebben a tekintetben a mese igazi hatvanas évekbeli ultrakonzervatív,  hím-soviniszta parádé. Hol volt még akkor gender, meg feminizmus? 
Barbarella abszolút szexi, formás alakja, fenékig érő szőke haja vonzza a tekintetet, a törékeny ámbár igéző főhőst sokszor ez a külső menti meg kalandjai során, de tapasztalata és ügyessége, leleményessége is fontos fegyvertény. Szóval a kilencvenes mellbőséggel rendelkező csitri kemény harcosként is képes beleállni a különféle konfliktusokba.

Kép forrása

Visszatérő váratlan fordulatok
A csaták szüneteiben pedig lágy, szerelmi jelenetek kezdő képsorai láthatók az űrhajók, űrsiklók erre a célra odakészített stílbútorain. És természetesen a történetfüzér több pontján is adódik olyan szituáció, akció, melyben Barbarelláról – minő véletlen és váratlan fordulat! – valahogy lekerül a felső és előbuggyannak bombasztikus keblei. 
Tegyük hozzá a fiatalabbak kedvéért: hiába nevetséges manapság az efféle célzottan szofterotikus képregény, a grafikus látványosság annak idején kimondottan érdekesnek számított. 
Aki egykor nézte még az Orion-t, (Uram bocsá’) a Pirx kapitány kalandjait vagy az Alfa holdbázist, az különösen bírni fogja az ezekkel hasonló képi világú Barbarellát, melynek az elsőn túl, további részei is kaphatók.