Negyven éve írta Esterházy Péter

MEGJELENT: 2019. február 5. | SZERZŐ: Magyar Miklós

A Fancsinkó és Pinta (1976) és a Pápai vizeken ne kalózkodj (1977) című elbeszéléskötetei után, 1979-ben jelent meg Esterházy Péter harmadik műve, a Termelési regény – (kissregény), amely az év legnagyobb irodalmi eseménye volt. 

Kép forrása

Népgazdasági érdek
„Legyen a borító püspöklila”− mondja a „mester” a könyv második részében. Az író felesége, Esterházy Gitta által tervezett borító nyomán a regényt „a püspöklila könyvnek” nevezik.  
A Termelési regény 429 oldalas. Ilyen egy „kisregény”? Igen, mert maga a regény mindössze százhúsz oldalt tesz ki, a többi E.* följegyzései. E. nem más, mint Eckermann, Goethe titkára, aki lejegyezte beszélgetéseit a mesterrel, aki maga az író. 
Esterházy engedélyt kapott arra, hogy az Országos Széchényi Könyvtár zárt részlegében kijegyzetelje az ötvenes évek sematikus írásait, amelyek a Termelési regény megírásában „forrásként” segítették. A mű alcímének magyarázatát magában a regényben megtaláljuk: „A sssok sssusssogásss végül meghozta a békét, a szellem és az ajkak csöndjét. „Sss. Faggyúzza, mon ami? Ssss. – Lehet próbálni a hang-effect-et. – Mint a szél. Kisssregény. Hideg szél, és sssivít. No, persze van mindenütt konvektor, de legalábbis kandalló!” Igaz, minő igaz! Annak ropogó hangjánál s barátságos rőtt fényénél csak úgy rajzanak a sok gondolatok! „Ami, köztünk szólva, barátom, ránk fér.” Bátorkodtam még fölvetni, hogy a „kisssregény” alak tartalmazza az angol nyelvterületre honos „kiss” szót… „Hüm, hüm – gondolkodott ő el felszínesen –, hogy ez egy csolkos regény lenne?!” Ez tetszett neki.”
A regény első része az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek groteszk tükre, amikor „A vezetők között folyó küzdelmeknek a gazdaságosság, a népgazdasági érdek, a politika, a műszaki fejlesztés, a termelés biztonsága, a kapacitás-kihasználás inkább ürügyei, mint tárgyai.” A szereplők pedig a „Külföldi utak, vidéki lehelyezések, fölfelé bukások, presztízsveszteségek, prémiumok és kis prémiumok – a hatalom szerény átrendeződése;” bűvkörében élnek. Az író a korszak teljes keresztmetszetét megrajzolja.
A játékszabályok a következők: „A farkas, jól tudjuk, egyetlen érvet ismer csak el igazán: a tagbaszakadt pásztor izmos markában lengő fütyköst. A farkast úgy hívjuk: félelem az újtól, maradiság, szervezetlenség, lustaság, nemtörődömség. A juhászt úgy hívjuk: fegyelem (szocialista). A fütyköst úgy hívjuk: folyamatos anyagellátás, állásidő csökkentés, a munkaidő pozitív kihasználása, integrált termelésirányítás, processzográfos folyamatszabályozás. A bárányt úgy hívjuk: népgazdaság, fejlődő, növekvő, gazdagodó, szívünknek drága szocialista haza.”

Kép forrása

A foci nyelvén
A második rész hatvannyolc lábjegyzet, amelyek E. „följegyéseit” tartalmazzák. Ezekben a legkülönfélébb szövegkörnyezetbe (családi élet, foci, baráti beszélgetés stb.) iktatja be az író a társadalomról és az írásról szóló elmélkedéseit. A foci leírása közben hol nyíltan ír a társadalom fonákságairól mint „kis magyar pornográf” jelenségről, hol alig észrevehető utalással. (Esterházy Péter maga is futballozott)
A foci nyelvén szól azokról, akik belül vannak a tojáson és azokról, akik kívül rekedtek: „És vajon mit tesznek jó ismerőseink? Álldogáltak a tizenhatos környékén, ki belül, ki kívül, ki a vonalon, (…) Hohó, de most éppen más a helyzet!!! Mert más a kint, és más a bent!” 
A fociról szóló részek közé Esterházy gyakran beékeli az írásról, a regényről szóló elmélkedéseit. A focisták és a KISZ-titkár konfliktusa során merül fel a mesterben, hogy mi is az író feladata: „E sorok írója zavart érez; vajon helyesen cselekszik-e, amidőn fölfed? „Tudja, barátom, bajos dolog állást foglalni a kor tévedéseivel szemben; ha ezeket ellenezzük, magunkra maradunk; ha pedig nekik behódolunk, ez sem becsületünkre, sem örömünkre nem válik.” 
A focicsapat, egy meccs, a focisták feleségei, a közös ivászat felidézésekor csak úgy zárójelben elmélkedik írásai bonyolultságáról: „(Jelzem: mennyi áttétel. Egy esemény, egy megfigyelő, elmondó, továbbmondó, lejegyző, elgondoló, elolvasó. Lehet itt mindent mondani: 1. Sok bába közt elvész a gyermek. 2. Micsoda letisztulás. Ahogy elmarad sorra a sallang, hogy csak a legbelső tartalom csillogjon! Mint egy gyémánt. Vagy ne is csillogjon. Mint egy cseresznyemag. „Hol vagyunk ettől, ugyan!”)” Ugyancsak a foci közben hangzik el Flaubert híressé vált „Bovaryné én vagyok” mondatának parafrázisa, amely egyrészt Esterházy megszokott „ferdítései” közé tartozik, másrészt hitvallás az írás mibenlétéről: „Elmondja ő, hogy neki kell egy ún. grammatikai-tér [kedves, szép szava ez], és akkor már csak élnie kell. „Az életemet.” E sorok írója szomorúan lehajtja a fejét, s finom átkötéssel azt mondja: A grammatikai-tér én vagyok.” 
Egy családi jelenetbe ágyazva, nem kevés humorral ecseteli nézeteltérését szerkesztőjével. Hosszasan vitatkozik egy kihúzandó mondaton, majd összegzi a vitát: «„Nézd, édes barátom, kössünk kompromisszumot.” Felderült az arca. A mester nagyon bír kompromisszumot kötni. Mosolyog, mosolyog, és mondja, hogy nem. „Hogy nem nagyon.” De most olyan siralmassá vált az egész! „Hogy két felnőtt, ivarérett ember ott tököljön azon a nyamvadék mondaton…” Lényegében 3 jelzős szerkezetről volt szó; a 3-ból 2 maradt, 1 ugrott; ami jó arány, „gyötrelmesen jó arány”.»
A regényben számos ábrát, rajzot, képletet találunk, amelyek játékosan illusztrálják az író gondolatait. Esterházy arra is utal, hogy számtalan jegyzet alapján dolgozik. «„Terveztem beilleszteni egyet az ő temérdek céduláiból, melyek úgy körülveszik a mestert dolgozása közben, „akár egy kis család.”» 

Kép forrása

Ha én főnök lennék
Esterházy regényeinek kétség kívül legmeghatározóbb jellemzője az intertextualitás: az író szó szerinti vagy átalakított idézeteket helyez el írásaiban, amelyek kölcsönhatásba lépnek saját szövegével és új megvilágításba kerül mind a befogadó, mind a befogadott szöveg. Ennek a módszernek egy sajátos, egyben mulatságos példáját látjuk a Termelési regényben. Az V. fejezetnek mintegy mottójaként Weöres Sándor Ha a világ rigó lenne című versét idézi változtatás nélkül. 
„Ha a világ rigó lenne,
Kötényemben ő fütyülne,
Éjjel-nappal szépen szólna,
Ha a világ rigó volna.
De ha a világ rigó lenne,
Kötényembe nem is férne,
Kötényem is honnan volna,
Ha egész világ rigó volna.”

Az idézet indítja el a gondolatfüzért, amely a Ha én főnök lennék címszó alatt tizenkét oldalon át (végig az egész fejezetben) a főnöklét elképzelt előnyeit sorakoztatja. A végtelenül játékosan komoly fantáziálás betekintést enged a lehetetlenségek lehetőségeibe. Hogy csak néhányat említsünk ezek közül: „Ha én főnök lennék
– a kakasokkal kelnék,
– egész nap dalolnék,
– aranyat lelnék,”
Itt még a Weöres-vers stílusában és ritmusában a gyerekverseket idéző sorokat olvasunk, majd minden átmenet nélkül (ami nem csekély humorforrás) ezt írja: ” – és ½ 8 előtt 5 perccel magamhoz kéretném a Jelenléti ívet,” Közben utal az írással állandó harcban álló énjére: „(…) sem a nyelvtan szabályait nem szegném meg, de ez csak bizonyos merevség árán sikerülne, (…)”
Ezek után jönnek azok a ha-val bevezetett óhajok, amik tulajdonképpen a Termelési regény első részének témái: „Ha én főnök lennék 
− természetesen emlékeznék azokra az időkre, amikor még nem voltam főnök, 
− emlékeznék leállított beruházásokra, melyeket akkoriban mindenki jónak és fontosnak tartott volna, s ha lett volna is valami gigantománia a vezetésben, a hangulat jó lett volna akkor, még téliszalámit is lehetett volna kapni, (…)”
Esterházyt ezúttal sem hagyja cserben humora. A felsorolás utolsó harmadában írja: „De bizony ha én főnök lennék előbb-utóbb a helyzet javulna vagy rosszabbodna, (…)”Vagy: „Ha én főnök lennék – bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá,(…).” Utolsó megjegyzése megismétli a Weöres-vers egyik sorát, s ezzel a kör bezárul: „Igen. Istenem. Ha én főnök volnék, kötényem is honnan volna.”
A Termelési regény nem könnyű olvasmány. Maga az író is utal arra, hogy „hátra, vissza lapozgatásokkal” kell olvasni regényét. Nem jelent ez mást, mint hogy követni kell az első résznek a lábjegyzetekre utaló számait és fellapozni a második rész vonatkozó jegyzeteit. Lássunk erre egyetlen példát. A regény első mondata: „Nem találunk szavakat.1” A második rész első jegyzetében pedig ez áll: „1 Egy tavaszi „mosolygós kedd reggelen” Esterházy Péter hosszasan kereste a tornanadrágját, majd kissé ingerült hangon azt mondta: „Nem találom.” Mind Esterházy, mind Esterházy felesége számára világos volt, ezt úgy érti: „Hová a túróba tetted már megint?” „Vak vagy?” – válaszolt egy kérdéssel a kérdésre az asszony sallangmentesen. Másnap Esterházy így replikázott: „Szavakat vezet világtalan.” – Ebből az életszeletből párolta le a mester e nevezetes nyitómondatot, melyet reprezentatív voltáért mégegyszer rögzítek: Nem találunk szavakat.”
Ha valaki veszi a fáradságot és a lineáris olvasás helyett az „ugrálót” választja, a rendkívüli műgonddal megírt regény maradandó élményben részesíti.
Megosztás