Van egy szakállas viccem

Meg ne kérdezzük, hogy ki az a Peabody Fawcett Kapitány, aki megírta – Mit megírta!? – megalkotta a Nagy borbélykönyvet. Igen, itt van ez a fura, albumszerű kiadvány, mely sejtésem szerint még a mai modern, trendi fodrász-szalonok polcain is megtalálható lesz hamarosan. Mert, hogy a szakáll (és az egyéb arcszőrök) nagy divat lett, egész generációk cuppantak rá, ha élhetek e képzavarral. Növesztenél? Pödörnéd? Fésülnéd? Olajoznád? Nyesegetnéd? Csak úgy tedd szakálladdal, ahogy a kapitány mondja!

Kép forrása

Légy saját Kossuth Lajos arcod!
Bevallom, kissé szkeptikus vagyok a mai szakállkultúrát illetően. Valahogy bele is van kódolva, hogy ami úgymond trendi, abban mindig van valami égbekiáltóan múlandó, percnyi, trendmajomkodás, valami, ami attól függetlenül, hogy divatosnak kiáltatott ki, mégis hivalkodóan hülyén néz ki. Mert ugye vala a kilencvenes években az George Michael és az ő szexi borostája, ahonnan elágazék ez a szokás, hogy a férfiú nem érinti arcbőrét legalább egy hétig beretvával, s előálla emígyen valami atomsármos hímegyed. 
Ennél az ősi állapotnál ma már odébb vagyunk, a nyolcvanas évek hanyag eleganciáját felváltotta a kilencvenes évek merev lezsersége, majd ezt követte a fent idézett vegyeskereskedés, avagy glamúros sokadnaposság trendje, melyet napjainkban leváltott a légy saját Kossuth Lajos arcod! kódnevű hipster, kvázi szakállcult. Mert azért jó, ha zárójelben megjegyezzük: a tizenkilencedik század derekán ugyancsak nagy divatja volt a látványos arcszőrzetnek. Az aradi tizenháromtól, a Batthyány-kormányon át, egészen Marxig és Engelsig – ha egyáltalán emezek, szakáll ide, szakáll oda,  mérhetőek egyáltalán amazokhoz – többségükben derekas áll-szőrzettel rendelkeztek.

Kép forrása


Mint az angol teniszgyep
Erre mozdult rá a különös nevű akárki: Peabody Fawcett Kapitány, s megalkotta a Nagy borbélykönyv című kötetet. Kellett ez már igen nagyon, napkelet, s napnyugaton, mondhatnánk némi átírással a költővel együtt, de én tényleg bevallom, hogy ebben most nemigen hiszek. Abban inkább, hogy a megjelentetésért felelős Scolar Kiadó nem tévedett a könyv kiadásával, mert múlt-, illetve 19. századi dizájnokat idéző külcsíne és a feltartóztathatatlanul nyomuló egoizmust tápláló szövegezése miatt bizonyára kelendő portéka lesz. És hát valljuk be, végtelenül sok újszakállas meg huncutbajszos fickó rohangál a körutakon, hogy csodálatra kényszerítse a hölgyeket, urakat. 
Nos, a könyv természetesen kitesz magáért, benne sok-sok jótanácsot találunk, hogy miként kell, lehet és érdemes szakállat, bajszot, barkót növeszteni és főképp: gondozni. A kötetből kitűnik, hogy olyan ez, mint az angol teniszgyep, melyet a megfelelő alapra, alapanyagból és gondos, körültekintő szakszerűséggel lehet csak a kívánt és elvárható minőségben világra teremteni. 

Kép forrása

Praktikus dolgokról
A kiadvány egy komplex univerzumra enged rápillantást, nemcsak a különféle szakipari szakállnyeső eszközök, de a különféle szakállra, bajuszra való kencék féléit sorolja Peabody Fawcett Kapitány. Külön fejezet szól a szakállasoknak, bajszosoknak való illemtanról, illetve olyan praktikus dolgokról, hogy miként ne gyújtsuk fel tekintélyes és szexi arcszőrzetünket dohányzáskor, valamint, hogy ne legyen napi ételfogyasztásunk emlékeztetője szakállzatunk a netán beleragadt kajamaradékok okán. Felötlött bennem, hogy akkor így a recenzió végére ide pattintok egy szakállas viccet, de úgy gondoltam, hogy maradok gyérebb arcbokor magamnál, magamnak, s kihagyom.