Könyve olvasása után könnyen válaszoltam egy fiatalember kérdésére. Melyik volt előbb, az írás vagy az olvasás? Az arcán ülő huncut mosolyon látszott, azt gondolta, most megfogott.  De elkerekedett a szeme, amikor kapásból válaszoltam: Az olvasás, és megosztottam a Béres Judit által közvetített gondolatokat. Előbb elmosolyodott, majd nevetni kezdtünk... Kiderült, hogy ugyanazt olvassuk, és mindkettőnkben megmozgatott valamit, már az előszó. Pedig más szemszögből közelítettük meg a témát. Ő szociális munkásként, én könyvtárostanárként. A továbbiakban tehát egy könyvtárostanár szemüvegén keresztül ismerkedhet a könyvvel az olvasó. 

Kép forrása

Az olvasás fogalma
Alberto Manguel idézete már az előszó nyitásaként elgondolkodtatja az olvasót Béres Judit Azért olvasok, hogy éljek! című könyve kapcsán. „Mindannyian olvassuk magunkat és a világot avégett, hogy megragadhassuk, mik vagyunk és hol vagyunk. Azért olvasunk, hogy megértsünk valamit, vagy hogy elinduljunk a megértés útján.” És valóban, e sorok vezérfonalán elindulva új értelmet ad a szerző az olvasás fogalmának, kiszélesíti annak spektrumát. 
Az első fejezetben bemutatott programok ablakot nyitnak a világra. Hogyan népszerűsíthetjük az olvasást az iskolás kor előtt, hisz abban egyetértünk, nem lehet elég korán kezdeni. Fontos az összefogás a szülők, családsegítők és könyvtárosok között. Így nevelhetünk olvasót, majd fejleszthetjük gyermekeink, diákjaink kritikai gondolkodását. Persze a tudatosság érdekében érdemes tisztázni magunkban a kritikai gondolkodás fogalmát, elemeit, melyeket pár oldalba összefoglalt a szerző mielőtt újra a gyakorlatra fókuszált volna. Ez a fajta megközelítés jellemzi az egész könyv felépítését. Egy-egy témának olvashatjuk egy rövidebb, érthető elméleti bevezetését, majd jó gyakorlatokat, programokat külföldről és hazánkból, melyeket később a saját helyi adottságainkhoz igazítva próbálhatunk ki. Bizonyos területeken pedig azt is bemutatja a szerző, hogy ők hogyan adaptálták az adott jó gyakorlatot, és annak milyen eredményei lettek. 

Kép forrása

Amikor változunk mi magunk is
Mely témákon kalauzol így végig bennünket? Megismerhetjük a kritikai gondolkodáshoz is szorosan kapcsolható „Élő könyvtárak” gyakorlatát, amikor is a másikat olvashatjuk, és ezáltal megváltozhatnak előítéleteink, sztereotípiáink, változunk mi magunk is. Ezt a belső változás és mások változásainak segítőjévé való válásunkat támogatja a könyv további része, mely a biblioterápiáról szól. A szerző maga is biblioterapeuta, valamint a Pécsi Tudományegyetem biblioterápiás képzésének alapítója. Elméleti és gyakorlati tudása ötvöződik könyvében. 
Azok számára, akik most ismerkednek a biblioterápiában rejlő lehetőségekkel, a könyv sokrétű és tartalmas megközelítése stabil alapot ad a témában való elmélyüléshez. Akik pedig már foglalkoztak biblioterápiával, több gyakorlati ötletet, tapasztalaton alapuló tudást meríthetnek a könyv soraiból. Költészet csendje a váróban, Az olvasás és te, Tematikus biblioterápiás csoportok: babaváró, hátrányos helyzetű középiskolások, nők, Benned a Cél és nálad a Kulcs, Könyvpatika, A könyv a képzelet játszótere… csak néhány izgalmas cím és téma. 

Kép forrása

A képzelet játszótere
Az utóbbi – A könyv a képzelet játszótere – engem, mint könyvtárostanárt nagyon elgondolkodtatott, hisz részletes leírásából betekintés nyerhetünk a hátrányos helyzetű, de tehetséges diákokkal való biblioterápiás foglalkozások kulisszatitkaiba. 
A könyv nemcsak bemutatja, elemzi a gyakorlatokat, hanem egy-egy program értékelése után igyekszik irányt is mutatni. Komoly hozadéka továbbá az utaló linkek, gyakorlatban alkalmazható mellékletek és a témához kapcsolódó felhasznált szakirodalmi és felhasználható irodalmi adatbázis közlése. 

Béres Judit könyvével a hónom alatt indulok is a könyvtárba, hogy elolvassak néhány felhasználható irodalmi alkotást. Egyelőre magamnak.