Egyik délután épp a televízió előtt haldokoltam, mikor az enervált adventi kapcsolgatás eredményeképp egy igazi kincsre akadtam: Jamie karácsonyi receptjei. A képernyőn keresztül sugárzott a Jamie-től megszokott vidámság és lendület. Nála megy minden, mint a karikacsapás, probléma egy szál se, a rusztikus fogás egy-kettőre tálalva van, mindez meghitt, karácsonyi köntösbe csomagolva. Lenyűgöződtem a látottaktól, s mint Dickens zsugori hősét, átjárt az elmúlt karácsonyok szelleme. Nem sokkal később ez a meglehetősen giccses lelkiállapot arra sarkalt, hogy megvegyem a könyvét is. És imádom!

Kép forrása

Jókedvű és fiatalos
A borító, mely mentes a tipikus címlapfotós marketingmosolytól egyszerű, sötétzöld, pont, mint egy fenyőfa. A borítón szereplő betűk rózsaszín, narancssárga és világoszöld színű feliratok vannak összekombinálva. Érdekes, hogy ezek nem kifejezetten karácsonyi színek, mégis jól működnek a sötétzöld háttérrel, jókedvű és fiatalos élménnyel kecsegtetnek. Ez az egyszerűség és viszonylagos visszafogottság valamiféle személyességet és befejezettséget sugall. Jamie így fogalmaz: „Ez az impozáns könyv tizenhét év munkáját tetőzi be. A végletekig tökéletesített, csodás receptek, tippek és trükkök eredménye – otthon te is megalkothatsz bármit, ami ebben található. Egy ilyen könyvet csak egyszer írhat meg az ember, tehát mindent meg kellet tennem azért, hogy a lehető legjobb legyen. Megtisztelő arra gondolnom, hogy a karácsonyi receptek is részese lehet a családok ünnepi előkészületeinek – téged is segíthet abban, hogy igazán tökéletes legyen a karácsonyi lakoma. Remélem, minden évben újra meg újra előveszed majd.”
A könyvet átlapozván az volt az érzésem, hogy ez valóban a legjobb és legkipróbáltabb receptek gyűjteménye, és elhiszem neki, hogy ezt (7500 forintért cserébe) szívből adja át nekünk. 

Kép forrása

Nem a Camden Market tőszomszédságában
Jamie Oliver-ről egyébként sok mindent el lehet mondani. Van, aki odavan érte, és van, aki csak legyint: celeb, hülye angol. Tény és való, hogy az egykori pucér szakács mostanra világsztárrá avanzsált, de hát bárcsak minden közszereplő ennyire szerethető volna és elkötelezett a közjó iránt (lásd a menzaétkeztetés megreformálásra, az állatok szabadtartásos nevelésére, a hátrányos helyzetű fiatalok integrálására tett erőfeszítéseit). Egyesek szerint az általa előszeretettel használt, nálunk viszont nehezen beszerezhető alapanyagok miatt Magyarországon nincs létjogosultsága a receptjei többségének. Ugyan én elkötelezett híve vagyok Jamie-nek, de nekem is okozott bosszúságot már azzal, hogy szembesülnöm kellett vele: én Budapesten élek, nem pedig a Camden Market tőszomszédságában, így sokszor nagyon nehéz, vagy egyenesen lehetetlen olyan összetevők beszerzése, mint három evőkanál hoisin-szósz, két púpozott kávéskanál Patak-féle tikka paszta, 175 gramm okra, két kávéskanál harissza, négy szárított kaffercitromlevél, 350 gramm selymes tofu, egy púpozott kávéskanál garam masala, vagy két sületlen poppadom. Szóval csupa olyasmi holmi, amelynek puszta olvasásától is befelé nő a hajam, nem még mikor a hipermarket nemzetközi részlegén szembesülök az árakkal. Mert hát az sem elhanyagolható tényező, hogy a mi kicsiny Magyarországunk sohasem volt az a kimondott gyarmatbirodalom, következésképp jelentős indiai, muszlim vagy afrikai kolóniák sem élnek nálunk. Így aztán hiába lehet Jamie szerint fillérekért hozzájutni a Patak-féle rogan josh currypasztához Londonban bárhol, ha nálunk a CBA-ban csak erőspista és Maggi pörköltalap van elérhető áron. 

Kép forrása

Közvetlen, barátságos és családias
De hál’ Istennek (merry christmas) ezeket a problémákat most mind félre lehet tenni, lévén ez egy karácsonyi kiadvány, most nem a nemzetköziségen és trendiségen van a hangsúly, hanem a klasszikus, családias, tradicionális ízeken. Persze az ár itt is egy tényező, de a karácsonyban pont az a jó, hogy egyszer egy évben megadjuk a módját, és nem (vagy nem annyira) sajnálunk kifizetni egy zsák pénzt a különleges, ünnepi érdekében. Tehát ez lehet az a pont, ahol belefér egy kis túlzás, és Jamie igényessége végre találkozhat a kelet-európai közönség lehetőségeivel, így a magyar olvasó számára is valóban hasznossá válhat ez a könyv, és remélhetőleg nem csak egy dekoratív porfogó lesz a dohányzóasztalon. 
Igazából nem is tudom, hogy milyen alkalomra ajánljam ezt a könyvet, hiszen aki a fa alá szánja, az régen elkésett, mivel ez a kiadvány pont a karácsony előtti készülődés káoszán, tanácstalanságán, vagy éppen enerváltságán hivatott úrrá lenni. Esetleg hozhatja, hozhatta volna a Télapó. Decemberi szülinaposok előnyben! Tehetősek pedig meglephetik vele magukat csak úgy. 
Minthogy Jamie az Egyesült Királyságból származik, bárki kiszorozhatja, hogy a könyv tele van klasszikus és újragondolt brit fogásokkal. Vannak benne pompás sültek, csodás pástétomok, és csak úgy, mint a pulyka, az ünnepi pudingok is külön fejezetet kaptak. Pulyka wellington módra, yorkshire puding, sült kenyérmártás (a receptek többségét azért a nálunk is könnyedén értelmezhető elemek adják, úgy, mint kacsasült, őzpecsenye, almáspite, tiramisu, csokoládés fatörzs, és brownie). 
A könyv készítőit dicséri, hogy bár ezek hiába nem részei a magyar étkezési kultúrának, mégsem hatnak idegennek. Ennek oka valószínűleg a stílus: az közvetlen, barátságos és családias hangulat, amit Jamie már lassan húsz éve közvetít a világnak. Számomra nagyon szimpatikus, hogy az a légkör, amit a főzőműsoraiban zenével, világítással, stylinggal, berendezéssel, a képek komponálásával és nem utolsó sorban Jamie személyiségével megteremtenek, hiánytalanul hozzák a könyvekben is. 

Kép forrása

Ugye, hogy máris jobban hangzik?
A papírválasztással máris bizalmat ébresztenek: tapintása finom, természetes, illata pedig kellemes. A lapok natúr anyaga eleve ad egyfajta matt hatást a képeknek. A fantasztikus fotók ezúttal is David Loftus munkái, melyeknek döntő szerepe van abban, hogy első felütésre, védőháló nélkül álljak neki a klasszikus angol karácsonyi puding elkészítésének, melyet brandy-vel jócskán meglocsolva, és lángra gyújtva helyezek majd az asztalközepére. Értő közönség híján pedig csak kisebbik húgomtól kapok egy nem túl bíztató szemöldökemelést, hiszen ő csak egy kis mákos tésztát szeretett volna enni. Rusztikus, vidékies tálalás, meleg fények és gyertyaláng – talán ez jellemzi legjobban a képeket.
De nem csak ételfotók vannak a könyvben: számos olyan családi felvétel is szerepel, melyek részben a könyvhöz készültek, részben pedig Oliverék privát képei. Az ötlet személyesebbé teszi a könyvet, még úgy is, hogy idegen embereket nézegetünk a sajátjaink helyett. Ám szerencsére ez egy szép és kedves család, és végtére mi másról is szól a karácsony, mint arról, hogy a család együtt legyen és jókat egyen. Az Úr Jézusról persze, de ő nem szerepel ebben a könyvben. 
A szerkesztés is tökéletes. Egyik oldalon a recept, másik oldalon a kép. A cím alatt mindig következik néhány hívó szó, melyek megragadják a figyelmünket. Ezután következik egy rövidke leírás az ételről, háttértörténet vagy személyes megjegyzés. Ez jellemzően egy olyan rész, amely a legtöbb szakácskönyvből fájdalmasan hiányzik, viszont kulcsfontosságú lehet ahhoz, hogy meghozza a kedvünk, vagy felkeltse az érdeklődésünk. Hisz kit izgat fel, ha egy szöveg így kezdődik: „Szitáljunk át 500 gramm lisztet 17, 5 dkg porcukorral, egy csipet sóval, és fél csomag sütőporral.” Én például simán továbblapoztam fintorogva a Vajaskenyér-puding receptjénél, ha a cím alatt nem írják azt, hogy „csokoládé, narancsdzsem, vaníliasodó és panettone”, ezalatt pedig „A vajaskenyér-pudingot mindenki szereti, de itt az ideje újítani.  Ezt a változatot elkészíteni gyerekjáték – darabokra kell tépkedni a panettonét, csokoládéval, narancsdzsemmel és vaníliasodóval rétegezni, azután aranybarnára sütni.” Ugye, hogy máris jobban hangzik? Vagy: „Vol au vent – krémes fokhagymás gomba és Gruyere sajt – A gyönyörű, házias, szuperegyszerű vegetáriánus főétel; ha kisebb adagokat készítesz, étvágyjavító első fogásnak is beválik. A recept adott, de persze minél izgalmasabb gombákat használsz, annál finomabb lesz az elkészült étel.” Vagy: „Sült lazac en croute – zöldfűszeres spenóttal töltött tésztakéregben, csodás sajtos mártással – Nem tudok ellenállni a lehetőségnek, hogy egy kis retró hangulatot varázsoljak ide ezzel az en croute, azaz leveles tésztás sült lazaccal – ami sokunk számára nosztalgikus étel. Az ünnepi asztal közepén látványnak is izgalmas.” Önmagában a „Vörös káposzta” is uncsinak tűnhet, ha nincs aláírva, hogy „ropogós füstölt baconszalonna, rozmaring, alma és balzsamecet”.

Kép forrása

Mámorító maradékok
A receptek leírása a szokványosnál hosszabbnak tűnhet, de vigyázat, ez becsapós, hiszen a szöveg úgy van megfogalmazva mintha Jamie mellettünk állna a konyhában, vagy legalábbis a televízióban néznénk és nekünk magyarázna, nem pedig azért mert a műveletek olyan hosszúak vagy bonyolultak.  Fogja a kezünket és nem engedi el. A receptek mellett minden esetben feltűntetik, hogy mennyi idő alatt, hány személyre, mekkora kalória és energiatartalommal kell számolni, így tervezni is könnyebb. 
A könyvben külön fejezetben tárgyalják az előételeket, a főételeket, a vegetáriánus ünnepi fogásokat, a burgonyából készíthető luxus köreteket, van külön szószos rész, desszertes, aprósüteményes, ehető ajándékok, italok, falatkák (várt vagy váratlan vendégség esetére), valamint a kedvencem: „Mámorító maradékok”, melynek keretében a karácsonyi maradványokból alkot új fogásokat, hogy semminek ne kelljen a kukában végeznie, de unalomba se fulladjon a karácsony más, avagy harmadnapja. A könyv végén a Tudnivalók a hússütésről című részben minden jószág megkapja a magáét részletes bontásban. Ez tényleg nagy segítség, ha csak nem akar kacsának hazudott cipőtalpat enni a család Szenteste. Ezeken kívül a könyvben rengeteg szervezésre vonatkozó tippet olvashatunk, melyek célja az, hogy a lehető legstresszmentesebbé tegyék a karácsonyt. Adjuk hát át magunkat az ünnepi készülődésnek. Fiatalság, éleslátás, lendület, és persze egy csipetnyi Jamie Oliver!