Ahogy már írtam is, és persze előttem jópáran: minden könyvnek külön (regénybe illő) története van. Így van ez Fábián László Balla András című kötetével is, melyet az országos és nemzetközi hírű fotográfus hetvenedik születésnapja tiszteletére adtak ki idén (bár a szülinap tavaly volt, de ünnepi alkalomból sosem elég), de pont itt van a bibi. No de, már mesélem is.


Könyv, ami nincs
Történt pedig, hogy pár hete a Balatonról tértünk vissza kedvesemmel hazafelé, útközben, átvágva fővárosunk dzsungelén elidőztünk a Deák téri bolhapiacnál. Kábé öt másodperccel az érkezésünk után kiszúrtam a Fábián-féle Balla András című könyvet, mely vaskosságával és az alkotót máris megidéző borítójával könnyen vonzotta a szemet. A kereskedő – akiről azt gondoltam, hogy antikvár kötetekkel foglalkozik – féláron adta a kiadványt, s egyből lecsaptam rá. 
A deal létrejötte után ugyanakkor azzal kellett szembesülnöm, hogy maga a könyv hivatalosan még meg sem jelent, hiszen kedvenc könyvesboltomban a szakvezető nem találta az országos rendszerben (így például a Kello-éban sem), illetve Balla egyik alkotó kollégája elmondta, hogy pár hete megkérték, hogy mentsen ki néhány példányt Ballának, mert úgy néz ki, hogy gondok vannak az amúgy rendkívül igényesen kivitelezett és magas beltartalommal bíró albumszerű kötet kereskedelmi forgalomba kerülésével. 
Úgy tűnik, hogy vagy egy krach, vagy valami ennél is rosszabb új, váratlan utakra kényszerítette a jelenkori magyar fotográfia „dámvadjáról” szóló kiadványt. Mindenesetre most itt van a könyv a kezemben és természetesen hatalmas élmény, aki szereti a magyar fotóművészetet és tudja, szerezze be.

Kép forrása

Szépség és esztétikum
A kötetben természetesen számos Balla reprodukció található, főleg azok, melyeket az adott években, évtizedekben nem a támogatott, hanem inkább a tűrt, sőt, tiltott kategóriákba soroltak az elvtársak. Balla pályaívét láthatjuk a lapokon a műveken és a munkásságot és a kompozíciókat kielemző tanulmányokkal megspékelve, igaz rock and roll-élmény. Fábián László remek érzékkel válogatta össze az anyagot, és nem volt könnyű dolga, hiszen Balla Andrásról már több könyv, album is jelent meg, némelyikbe természetesen, ahogy gondolom ebben is, maga a művész is beleszólt, az összeállítás szintjén. 
A könyvben olyan legendás, mi több, hírhedt fotók, fotósorozatok találhatók meg, mint például a szocialista korszak kritikáját jelentő „STB Team”-széria, a római kertek sorozat, számos huncutul megkomponált akt és absztrakt és olyan pszeudo-erotikus felvétel, ahol többek között orális szexet bemutató fázisképeket nevezett el az alkotó „Szenzuális szekvenciák”-nak. 
Balla a szépség és esztétikum, és persze a fák iránti olthatatlan vágyódása mellett nagyban foglalkozott képein a társadalom marginális, deviáns szeleteivel, nemcsak a gyönyör és öröm forrásait, de az élet karcos, hardcore részét is megvilágította reflektoraival és meg is üzente azokat az utókornak.

Kép forrása

Meggyőző és hiteles
A könyvben a többféle tanulmány közül Wehner Tibor művészettörténész írásában így fogalmaznak Balla András művészetéről: „Műveiben a különleges tárgyválasztás, szellemiség, gondolatiság, formai lelemény mellett rendkívül változatos és bravúros technikai eljárások, képalkotó megoldások alkalmazásával találkozunk. (…) A modern kor szelleme által átitatott, a kor súlyos konfliktusainak és emberi problémáinak igézetében született, a világ abszurditásaival szembesülő, humánus üzeneteket megfogalmazó, korszerűségre törő, progresszív szemléletű munkáit a hagyományos képalkotó módszerek és eszközök alkalmazása avatja meggyőzővé és hitelessé.”