Vannak ezek az önfejlesztő, önszuggeráló, önbizalomnövelő, önerősítő könyvek, melyek emblematikus, hivatkozási mintapéldányai a „Hogyan lehetsz sikeres” vagy „Hogyan lehetsz boldog” címeket viselik. Anna Barnes Nyugalom című kötete nemrég érkezett meg a magyar olvasókhoz, az Édesvíz Kiadó jóvoltából. A könyv kínálta megoldás, módszer, üzenet egy végtelenül naiv világba kalauzolja el az olvasót, oda, ahol a hiszékenység egyenlő a hittel, illetve a megélhető valósággal.

Századok és neurózisok
Az elmúlt huszadik század, kis költőiséggel élve bizton nevezhető az idegrendszer vagy az idegrendszeri bajok, az idegesség évszázadának. Soha nem kapott ekkora jelentőséget az emberi test központja, illetve annak sokféle zavara, betegsége. Ezen gondok kiindulópontja pedig a nyugtalanság, avagy idegesség. Amazoknak kiindulópontja pedig a háborúk, a diktatúrák, a polgárjogi küzdelmek, az elfojtott, majd felszínre tört és gyeplő nélkül elszabadult szexualitás, az állam és politikusok kínálta hamis életcélsokaság, az álmokból való rossz ébredés… Amelyek ugye mind-mind a neurotikus emberről, illetve az emberi neurózisról szóltak. (Persze ahhoz, hogy kiindulópontunk megfeleljen a koncepciónak, a feledés homályába kell taszítanunk korábbi századok hasonlóan hisztérikus eseménytörténetét, azt az időszakot, amikor a diktátorok, forradalmárok, háborús ellenfelek, elfojtott vagy éppen túlzásba vitt szexualitás idegesítő hatásait, még nem ellensúlyozta például az egészségügy, az oktatás, vagy úgy általában a jóléti állam, tulajdonképpen egész jó teljesítménye…) 

Nyugalom!
Ennek megfelelően érdekes könyv Anna Barnes Nyugalom című kötete, hiszen, akkor, ha már túléltük a 20. (illetve az azt megelőző valamennyi) századot, legalább ez a 21. legyen nyugis. 
No, de hogyan is érjük el ezt a nyugalmat? 
Bár rendkívül szkeptikus vagyok az ilyen típusú könyvekkel kapcsolatban, Barnes most ajánlott kötetében mégis találtam valami jót. Ugyanis a szerző a szájbarágós, demagóg, sokszor logikát és tudományt mellőző sűrű szövegek helyett grafikai megoldásokkal tette fogyaszthatóbbá könyvét, az oldalakon rövid, tömör, egyszerű tőmondatok néhánya mellett sok-sok, üdítően ható rajz található. 
(Megjegyzem, elképzelhető, hogy a grafikai megformálás elsősorban a célcsoport szellemi kvalitásaihoz igazodó vállalás, afféle biblia pauperum, az írástudatlanoknak szóló „olvasmány”…)
A szerző tematizálva járja körbe a nyugalom elérését, így egyrészt élettereinkről szól, úgy, mint az otthon, a munkahely, másrészt korábbi életvezetési szokásaink megváltoztatására buzdít. Ez utóbbiaknál különös hangsúlyt fektet a nyugalom elérését eredményező technikákra, az alvás javítására, a csend jelentőségére, a testmozgásra és a klasszikusnak mondható pihenésre, lazításra. 

Légy zöld!
A Nyugalom című könyv fejezetei aztán egy-egy rövid, nyolc-tíz mondatos összegzésben fogalmazódnak meg, személyes kedvenceim pedig ezen fejezetek címei. Úgymint: Azonosítsd és irányítsd a bosszantó dolgokat!, Ne rohanj és ne emészd magad!, Légy zöld!, Tűzd ki a szellemi békét, mint a legmagasabb célt!, Menj ki a napfényre!, Légy boldog ebben a pillanatban! (Ez a pillanat az életed.), Kényeztesd magad fürdővel!, Fogadd el magad úgy, ahogy vagy!, Kerüld a sok tévézést!
Látható, hogy Barnes néhány frappáns avagy trendinek mondható irány mellett azért csak-csak belecsúszott a közhelyszótárak világát idéző bölcseletekbe. És azt se tagadjuk, hogy könyve sem a tudományos világból, sem a keresztény kultúrkörből nem meríti a szellemet és a spiritualitást. A kötet vége felé ugyanis ráerősít a távol-keleti jógára, meditációra, ahogy teszi ezt sok ilyen típusú könyv. Ilyenkor az az érzésünk, hogy a szerző körülbelül ezen a ponton kezdte el úgy érezni, hogy most már valami ős-eredetivel kell igazoltatnia munkáját, hogy úgy tűnjön az olvasóknak: könyvének vagy az általa keltett illúziónak a szavatossága sokáig eltart majd.