Terjedelmében nem nagy, tartalmában ugyanakkor hatalmas kötetről van szó mostani ajánlónkban. Szent István király Intelmei és Törvényei című könyv, mely küllemét tekintve inkább könyvecske már hatodik kiadását élte meg. Legutóbb 2014-ben adta ki a Szent István Társulat. A sokat idézett intelmeket az elmúlt időszakban sokat idézték, nézzünk most bele mi is!

A magyar államiság bölcsője
Talán nem kell az olvasóknak részletesebben ecsetelni, hogy milyen jelentősége van Szent István királynak. Az esztergomi születésű uralkodó, akit itt is koronáztak és itt is temettek el, nemcsak államalapító királyunk volt, de ő volt az, aki felismerte, hogy a kereszténység felvétele nélkül a magyarság léte Európában nem képzelhető el. Talán már pár könyvajánlóban utaltam esztergomi mivoltomra, itt születtem és itt is élek, és meg kell, hogy valljam az olvasóknak, fölöttébb büszkék vagyunk mi itt Esztergomban, hogy az első magyar városban, sőt az első magyar fővárosban élhetünk, ott, ahol tulajdonképpen a magyar államiság bölcsőjét ringatták. 
István intelmei közül az elmúlt évek óta természetesen a migránsválság kapcsán idézték azt a bizonyos részt, melyet ígérem, szó szerint citálok majd ide, de előtte lapozzuk fel az intelmeket és törvényeket tartalmazó kötetet. Természetesen a jelentős, királyi hagyaték mélyebb elemzésére az ajánló adta keretek rendkívül szűkösek, ezért csak röviden.

Erkölcsökre oktató könyvecske
A kötetben Szent István király, fiának Szent Imrének adja meg azokat az intelmeket, melyeket a hagyományozás szerint egybefognak a törvényekkel. A kötethez értő, tudományos igényességű előszót Zlinszky János, jogtudós, egyetemi tanár, az állam- és jogtudomány akadémiai doktora írt. Ő egy helyen így fogalmazott: „Szent István megmutatta, a maga teljességében, milyen a keresztény király, a keresztény ember, s ha nem is tudott egyszerre mindenkit megnyerni érzelmileg a maga meggyőződésének, rokonszenves, tekintélyt parancsoló és biztonságot sugárzó példát adott a keresztény emberségből.”
A király „erkölcsökre oktató könyvecskéjében” külön fejezetekre osztva találjuk meg témánként az intelmeket, erkölcsi tanításokat és a törvényeket. Az intelmeknél rövid, tömör szövegekben olvashatunk A katolikus hit megőrzésének fontosságáról, Az egyházi rend megszilárdításáról, A főpapoknak kijáró tiszteletről, A főemberek és katonák megbecsüléséről, A türelem és az elfogulatlan ítélkezés megőrzéséről, A vendégek marasztalásáról és ellátásáról, A tanács fontosságáról, A gyermekek engedelmességéről, A rendszeres imáról, A jóságról, az irgalmasságról és a többi erényről. 
A kiadvány második fele a különféle, az intelmekkel komoly összhangzatot mutató törvényeket olvashatjuk, az intelmekben fellelhető témákhoz illeszkedve, de azoknál a különféle helyzetekre szóló, apróbb életrészletekre vonatkozó rendeletek. 

Hogy koronádat fenségesnek tartsák az emberek
És akkor a végén álljon itt az a bizonyos kitétel, melyre oly sokat hivatkoztak, és amely annyi vita alapját jelentette a migránsválság kapcsán, amikor némelyek nem kellő figyelemmel és teljességgel idézték az első magyar király ide vonatkozó szavait. Nos, íme: „A vendégek és külhonból érkezők oly nagy hasznot hajthatnak, hogy méltán tarthatjuk számon őket a királyi méltóság hatodik helyén. Kezdetben azáltal növekedett a római birodalom, attól váltak naggyá és dicsővé a római királyok, hogy különböző égtájakról sok nemes és bölcs férfiú sereglett össze náluk. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneasék fel nem szabadítják. Mert vendégek, minthogy különféle tájakról és országokból jönnek, ennek megfelelően különféle nyelveket, különféle ismereteket és fegyveres erőt hoznak magukkal, s mindezek díszére válnak az országoknak, emelik az udvar tekintélyét, és elriasztják a külföldiek pökhendiségét. Mert az egy nyelvű és egy szokás szerint élő királyság gyenge és törékeny. Éppen ezért felszólítalak, fiam, jóakaratúan vedd gondjaidba és tartsd tiszteletben őket, hogy szívesebben maradjanak nálad, mint, hogy máshol lakjanak. Ha ugyanis arra fogsz törekedni, hogy lerombold, amit felépítettem, vagy szétszórd, amit egybegyűjtöttem, egészen biztosan óriási kárt szenved majd országod. Hogy ez ne következzék be, napról-napra gyarapítsd országodat, hogy koronádat fenségesnek tartsák az emberek.”