Mit kezdhet magával vagy inkább a világgal egy fiatal férfiember, ha a háborút követően hazatér a szovjet fogságból, s azt látja: míg oda volt, minden megváltozott? Ráadásul úgy változott meg minden, hogy semmi sem lett jobb, csak sötétebb, ridegebb és keserűbb. Paládi József új regénye, A dinnyecsősz a magyar múlt egyik legsötétebb időszakában játszódik, 1948-ban, amikor bekövetkezett a nagy fordulat, megkezdődött az ország szovjetizálása.

Magyar sors
Nem az első kötetét adta közre Paládi József író, újságíró, a Kereső című lap főszerkesztője. A szerző vissza- visszatérő témája a magyar valóság, kivált a szocializmus évtizedeinek szomorú valósága. Új kötete kicsit olyan, mintha a közelmúltban megjelent Magyar sors folytatása, újragondolása lenne, olyan, mintha ismét nekifutva, ez alkalommal kicsit másképp, kicsit máshonnan, kicsit más nézőpontból tekintene legfontosabb témájára, arra, ahogyan a hétköznapi életeknek át kell vergődniük a történelem borzalmas áradásán.
A Magyar sors főhőse szovjet hadifogságba jutva semmit nem tudott a családjáról, gyerekeiről. 1946-ban, az első betegvonattal érkezik haza, s itthon szembe kellett néznie a valósággal: az ország romokban hever, megszűnt az ezer éves Magyar Királyság, kikiáltották a köztársaságot, s kezd kiépülni a kommunista diktatúra…

Egy vidéki vasgyár kohásza
Hasonlóan veszi kezdetét az új regény is. A főhős Kóródi Ferenc, egy borsodi vasgyár kohásza a szovjet hadifogságból hazatérve azzal szembesül, hogy nagy erővel folyik az iparosítás, a kolhozosítás, épül Sztálinváros és a budapesti metró, már üzemel recski haláltábor, zsúfolásig megteltek a börtönök, s természetesen a koncepciós perek is zajlanak. A félelem, s a hidegháború fagyos légkörében az emberek a hajnali csengetést várják.
A fordulatos, olvasmányos regény híven tükrözi a történelmi valóságot. Végigolvasva a könyvet bepillanthatunk Rákosi Mátyás, a kommunista fővezér dolgozószobájába, Horthy Miklós tengerparti villájába, egy vidéki vasgyár és egy tszcs életébe, megismerkedhetünk a baptista vallással, az újra kereszteléssel, a kommunista idők káderpolitikájával, de leginkább hétköznapi félelmeivel, kitartásaival, helytállásaival.

Népi írók öröksége
Egyszerű, szikár szövegeivel, lineáris történetvezetésével a realista próza eszközeivel láttatja szerzőnk a sötét esztendők nyomasztó mindennapjait. A kötetet lapozgatva minduntalan az az érzés lesz úrrá az olvasón, hogy a népi írók markáns, dísztelen stílusa nem pusztán azért köszön vissza a szövegben, mert ez a megformálás tudja leghitelesebben ábrázolni a kor életét, de talán azért is, mert a szerzőt ennek az örökségnek felvállalása is vezeti. Legalább is erről árulkodnak mondatai, témái, de még történetfűzése is.
A regény főszereplője bérelt földön dinnyetermesztésbe fog, hogy annak árából befejezhesse a ház építését, legyen hol laknia kis családjával. Ám egy éjjel ÁVH-sok jelennek meg a dinnyeföldön, s Kóródi vasvillát ragad...