Purisaca Golenya Ágnes magyar író és kutató nem kevesebbre vállalkozik új könyvében, minthogy táborba hívja azokat, akik szeretnék, ha a történelemkutatás, így ezáltal az egész eddig ismert történelem megváltozna. Könyve a Táltosok barlangja Móricz János 1991-ben Ecuadorban elhunyt magyar kutató által feltárt és vizsgált eredményeire épül. Purisaca kötetével azt kívánja bizonyítani, hogy az ősmagyarság amerikai származású, illetve, hogy volt egy ősi nyelvet beszélő ősi nép, melynek utódai a magyarok (is) és akik az Andok alatt húzódó több ezer kilométeres barlanglabirintusban lévő rendszerben hagyták nyomaikat.

Alternatív kutatás
A legeslegjobb a Táltosok barlangja című könyvben, hogy teljesen mindegy, hogy az abban leírtak igazak vagy sem, mivel a szerző olyan jól, érzékletesen és olvasmányosan írta meg a legendát, hogy minden szkepticizmus ellenére is nagy élmény. Ezzel a kötetével az írónő tulajdonképpen egy maga és egyesülete, a Móricz János Kulturális Egyesület számára célirányos témát, egy alternatív ősmagyar kutatás témáját dolgozta fel.
A kiadvány elején meglehetősen szubjektív módon írt előszóban fakad ki arról, már miért kéne elfogadni az eddig ismert történelemkutatási eredményeket. Az ilyen kérdésekből feltesz vagy húszat, hogy aztán rávágja: mindent újra kell értelmezni, mégpedig a Móricz János és más hasonlók által, egykor lefektetett állítások alapján.

Móricz János nyomában
Nem állítom, hogy Purisaca Golenya Ágnes egy Erik von Daniken, még csak azt sem, hogy egy Nemere István, de mindenesetre hasonló cipőben járnak, bár tény, hogy Purisaca nemcsak könyvek formájában jelenteti meg elképzeléseit, hanem honlapot is működtet, tudományosnak gondolt konferenciákat szervez, film és fotótárat készített, és természetesen maga is leutazott a könyvében megírt dél-amerikai helyszínekre, hogy ott vizsgálódjon, s ha csak a látogatás szintjén is, de valahogy kövesse Móricz János kutatási területének főbb állomásainál való merengést.
A kötet egyik részletével megpróbálom érzékeltetni, hogy miről is ír Purisaca Golenya Ágnes: „Egy ősi kataklizmát követően Amerikába került az ún. Kara-nép (többek között egy későbbi korban az újgur birodalom alapítói Kara-khota fővárossal, a Kárpát (Kara-pát) medence névadói, ahonnan idővel szétszéledtek a Földön. Az elsüllyedt csendes-óceáni kontinens (sokan MU-nak nevezik) ősi tudását, hitvilágát széjjelviszik a Föld négy szegletébe, így nőhetnek ki a „semmiből” a nagy ismert kultúrák is (pl. sumer, egyiptomi, indus-völgyi). Ez az ősi kapocs köt bennünket, magyarokat is ehhez a vérvonalhoz, melynek a mai napig hordozói vagyunk. Erről a közös eredetről tud az amerikai őslakos nép, mondáiban, mítoszaiban, énekeiben, népszokásaiban és még kihaló nyelvében is fellelhetőek a számunkra abszolút ismerős motívumok.”

Zsiványok és kalandorok
A könyv centrifugális központja, mi több főszereplője, az ecuadori Tayas-barlangrendszer, melynek mélyén – Móricz János feltételezései illetve megírt jegyzeti alapján – ott lapul egy ősi nép kultúrájának milliónyi tárgyi emléke, köztük egy felbecsülhetetlen értékűnek gondolt információs adathalmaz, mely egy úgynevezett fémkönyvtárban, egy arany illetve más nemesfémekre vitt hieroglifaözön tárban van. A könyvben részletes elbeszélést találunk Móricz hatvanas, hetvenes évekbeli kutatásainak sikereiről és kudarcairól, illetve arról, hogy zsivány kalandorok miként próbálták kifosztani a Tayas-barlangokat.
Egy gondom persze ugyanúgy van ezzel a páratlanul izgalmas történettel: mégpedig, hogy túlzottan is fantáziadús, ahogy az ilyeneknél lenni szokott. De hát, ezért szeretjük őket. És persze az egész sztori hollywoodi megfilmesítésért kiállt, Indiana Jones mind a tíz ujját megnyalhatná ezért a kalandért…