Romokban a házasság?  Lelépett a házastárs? Gallyra ment a család? A gyerekek kezelhetetlenek? Hitvány és gyengén fizető a munka? A kanyarban sincs valami jó kis szerelem? Nos, aki így él, habzsolni fogja Jojo Moyes Páros, páratlan című regényét, mely a reményvesztettek újrakezdéséről, a kilátástalan életpályán lévők szerelméről szól. És persze a legfontosabbról: a családról.

Csonkacsaládok
Nem újdonság – sajnos – hogy korunk a család válságának a kora is. Számos kutatás, elemzés, statisztika bizonyítja, hogy a hagyományos családi modell szétesőben van, a születendő gyermekek egy jelentős része már olyan pár csemetéjeként jön a világra, akik férj és feleség, hanem házasságkötés nélkül vágnak bele a gyermekvállalásba, illetve lassan elmondhatjuk, hogy minden magyar házasság fele válással végződik. Ennek folyományaként sajnos az a konzekvencia, hogy a felnövekvő generációk csonkacsaládokban, apa vagy anya nélkül válnak éretté. Már ha azzá válnak.

Szegényen, kisemmizve, szomorúan
Jojo Moyes új regénye, a most magyarul is megjelent Páros, páratlan egy olyan családról szól, ahol tulajdonképpen egyik tag sem a megfelelő állapotában van. Sem a rakoncátlan és álmodozó kislány, sem a melankolikus, befele forduló kamasz fiú, sem pedig az éjt nappallá téve dolgozó édesanya nem az a győztes típus. Az édesapa? Ja, ő meg lelépett, hogy talán így már nem lesz depressziós. A magára maradt hármasnak egyetlen esélye maradt, mégpedig, hogy minden egyes napot túl kell élni.
Ez persze szegényen, kisemmizve, szomorúan nem igazán megy jól, míg egy szép napon az édesanya összefut egy ismeretlen fickóval, akivel majdnem első látásra szerelmesek lesznek egymásba. A történet kulcsa maga a kérdés: sikerül-e kievickélni az elszegényedett csonka családnak a slamasztikából és sikerülhet-e a legnagyobb mélypontról elrugaszkodva igazi, valódi szerelmet megélni a középkorúvá váló édesanyának.

A romantika megmentő erejével
A szerzőt nem kell féltenünk, ugyanis igazi brit nagymestere a romantikus cselszövéseken alapuló regényeknek. Ezt igazolandó elárulom, hogy az 1959-es születésű Jojo már 2004-ben és 2011-ben is megkapta „Az év romantikus regénye” elismerést, műveit pedig már tizenegy nyelvre lefordították, mondhatjuk, igazán népszerű szerző. Az eddig tizenöt regényt megalkotó Moyes hosszabb újságírói pályafutása után, 2002-ben jelentette meg első könyvét és már ekkor kiderült, hogy számára a romantika lesz a fő csapásvonal, szóval megbízhatunk benne.
Történetei nem nyálas és izzadságszagúan trendi lányregények vagy placebo feminista írások, saját maga által kreált, főként inkább a realizmus kiapadhatatlan mélységeit és magasságait felszínre hozó alkotó, aki nem átall a nehéz sorsú nőkről, lányokról, asszonyokról írni, uram bocsá, a romantika megmentő erejével feldíszítve happy endre is kikanyarítani a históriát.