Tudományos értekezés a reális Horthy-képért

MEGJELENT: 2016. február 22. | SZERZŐ: Oxi

Új, sok tekintetben mérföldkőnek számító, Horthy Miklósról szóló, elemző tanulmánykötettel jelentkezett Turbucz Dávid történész. A vaskos kötet az 1919-től 1944-ig tartó időszakról ad számot a teljesség igényével, beleszámítva ebbe a teljességbe azt a tipikusan magyar vonást, hogy a magyarok számos huszadik századi drámájukkal, történelmi fordulatukkal nem tudtak néplélektani szinten feldolgozást, feloldást nyerni.  A szerző szerint a könyv létrejöttének első számú oka, hogy reális képet lehessen kapni Horthy-ról, a kormányzóról.

Kultusz és ellenkultusz

Sokáig nem lehetett Horthy Miklósról a felnövekvő generációknak tudomást, pár mondatos szövegnél több információt kapni, illetve ha van történelmi közhelygyűjtemény, akkor Horthy minden bizonnyal csak ily módon, a politikával delejes értékelések lózungszintjén maradhatott a történelemtankönyvek lapjain.
A most megjelent A Horthy-kultusz 1919 – 1944 című könyv több szempont miatt is fajsúlyos, újraértelmezésre, újraelemzésre, újraértékelésre méltó alapanyag. Az időszakok bemutatása alapján három nagy fejezetből álló könyv szerzője elemző írásai nyomán vezeti le, hogy Horthy Miklós nem maga igényelte, gerjesztette a vezetői alakja köré épülő kultuszt, így az nem volt hasonlítható például személyi kultuszt építő, más országbeli vezetőkhöz, illetve a későbbi kommunista vezetőkhöz. Ugyanakkor a könyv hangsúlyt tesz arra, hogy a negyvennégyes hatalomátvétel után a nyilasok, majd a háború után a kommunisták nagy elánnal próbálták porig rombolni a Horthy-kultuszt.  

Reális Horthy-kép
Az is segítheti a reális Horthy-kép kirajzolódását Turbucz könyve szerint, hogy Horthyt nem egy szélsőséges politikai irányzat hazai ikonjaként, hanem egy polgári társadalom monarchikus-típusú uralkodójaként tisztelték. A kötet szerzője többször is rámutat az egyes oldalakon, hogy a korábban Horthyról készült elemzések, írások, (ál)tudományos vagy nyíltan politikai megítélések csupán kétféle, nagyon negatív vagy nagyon pozitív előjellel illették a kormányzót, melytől az értekezés történész írója mindenképpen távol akart maradni. Tehát nem ez az a könyv, melyből Horthy, mint fasiszta diktátor, vagy mint nemzet atyja kerül bemutatásra. Közhely, de igaz, Turbucz most megjelent kiadványa éppen az eddigi csupán szélsőséges ábrázolások miatt is hiánypótló, hiszen ilyen részletességgel, ilyen méretben, ilyen szerteágazó elemzői alapossággal még nem készült Horthy Miklósról tudományos szintű értekezés.
A kötet ennek megfelelően gazdag képmelléklettel idézi fel a korszak propagandatermését, az újságok, magazinok, filmhíradók illusztrációtól kezdve a Horthyt ábrázoló különböző emléktárgyak, bélyegek, mozgósító plakátok, fotók, grafikák során át a pénzérmekig, festményekig, szobrokig, kisplasztikákig.

Sztálin döntött
Nem nehéz megjósolni, hogy már csak a téma miatt is, a könyvnek külön története lesz, akit érdekel a magyar történelem ezen időszaka, vagy Horthy Miklós (megítélésének) története, az kísérje figyelemmel Turbucz könyvének pályafutását.
A kötet országos premierje a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában volt idén februárban, ahol a felidézett kultusz elemzése kapcsán számos fontos, a történelemkutatás szempontjából irányadó mondat hangzott el, az egyik például magától a szerzőtől: „A fennmaradt dokumentumok szerint a szovjet diktátor, Sztálin döntött arról, hogy Horthyt nem kell háborús bűnösként felelősségre vonni, miközben például az akkori magyar kommunista vezető, Rákosi Mátyás szorgalmazta volna bíróság elé állítását. Sztálin azonban feltehetően célszerűtlennek tartotta volna, hogy a nemzeti szimbólumból mártírt csináljanak. Továbbá az is motiválhatta, hogy Horthy 1944. október 15-én, bár sikertelenül, de mégiscsak megpróbálkozott a kiugrással a háborúból és a német szövetségből.”







Címkefelhő
Megosztás