A sötétség balkeze
Ursula K. Leguin A sötétség balkeze kapcsán az 1969-es megjelenéskor is, és később, újra és újra felizzik a vita, hogy az idén nyolcvanhat éves amerikai szerző sci-fi vagy fantasy író-e, és hová rangsorolható életműve. Magyarországon most újra kiadták a fent említett könyvet, nézzük hát, kiállta-e az elmúlt évtizedekben az idő próbáját!
All In!
Nem véletlenül jeleztem a bevezetőben, hogy Leguin egész pályafutása alatt, és A sötétség balkeze című regénye miatt is, sokszor állt viták kereszttüzében, hiszen a laikus rajongók és a szakértők is értetlenkednek művein. A szakma amúgy igen magasra értékelte az írónő munkásságát, hiszen számos elismerést, díjat söpört be (tulajdonképpen a létező összes besöpörhetőt, vagy, ahogy Korda Gyui bá mondaná: All In!). Egy olvasói szavazáson, melyet a műfajjal foglalkozó Locus magazin hirdetett meg, Leguin a második legjobb sci-fi, fantasy író lett. Azt gondolom, hogy író, költő nem vágyhat többre, mint, amit Ursula K. Leguin életében elért: szakmai- és közönségsiker, éles és folytonos szakmai- és közönségérdeklődés. Harold Bloom az amerikai irodalom legmenőbb kritikusa egyenesen azt találta mondani róla, hogy „Leguin Tolkiennél is többet tett azért, hogy a fantasyt a magasirodalom régiójába emelje.” .
Nemtelen perverz
A sötétség balkeze című 1969-ben először kiadott regénye egy kifejezetten kedves hangulatú, amolyan pozitivista éllel megírt történet, melyben „a nyolcvan tagból álló világszövetség küldötte, Ai azzal a szándékkal száll le a Tél bolygón, hogy az itt élőket megnyerje egy nagyobb közösség ügyének. Sajátos biológiai felépítésű és különböző társadalmi szerkezetben élő embereket talál, akiket megjelenése választás elé állít. Az egymás közti torzsalkodás vagy a magasabb közösségi cél érdekében való összefogás alternatívái merülnek fel” – olvashatjuk egyebek mellett a kiadói ajánlóban.
A szerző a fenti történetre még felfűz egy meglehetősen bizarr oldalszálat is, tudniillik, hogy a Tél bolygón nem nélküli emberformák élnek, aki életük jelentős részében aszexuálisak, csak bizonyos szakaszokban válnak nővé és férfivá, amikor nemiségük ideiglenes kirajzolódását kihasználva párosodnak, szaporodnak. A főhősnek mondható Ai így válik a bennszülött lakosok számára folytonos szexuális identitása miatt undorító perverz személyiséggé, igaz mindez nem hátráltatja őt abban, hogy küldetését végrehajtsa. A nem-nélküliség egyben a Tél bolygó titkának kulcsa is: az aszexuális népességű planétán gyakorlatilag nincsenek háborúk, csatározások, egyfajta abnormális világbéke-hangulat uralja a helyet.
Gyorsan hat
Leguin regénye egyszerre tűnik újszerűnek, formabontónak és klasszikusnak (miként az elmúlt több, mint negyven évben végül is már az is), és ennek megfelelően maga Leguin a sci-fi és fantasy műfaj kimagasló művelőjének. Közismert, hogy mind a sci-fi-, mind pedig a fantasy rajongók meglehetősen elvakultak, elkülönültek, saját (fantázia)világban élők, és igen nehéz meggyőzni őket bármiről, amihez nem fűlik a foguk. Nos, A sötétség balkeze egy meggyőző regény, mely gyorsan hat, mint a vénás rum, és keményen átváltoztatja olvasóját, a szó lehető legjobb értelmében.
All In!
Nem véletlenül jeleztem a bevezetőben, hogy Leguin egész pályafutása alatt, és A sötétség balkeze című regénye miatt is, sokszor állt viták kereszttüzében, hiszen a laikus rajongók és a szakértők is értetlenkednek művein. A szakma amúgy igen magasra értékelte az írónő munkásságát, hiszen számos elismerést, díjat söpört be (tulajdonképpen a létező összes besöpörhetőt, vagy, ahogy Korda Gyui bá mondaná: All In!). Egy olvasói szavazáson, melyet a műfajjal foglalkozó Locus magazin hirdetett meg, Leguin a második legjobb sci-fi, fantasy író lett. Azt gondolom, hogy író, költő nem vágyhat többre, mint, amit Ursula K. Leguin életében elért: szakmai- és közönségsiker, éles és folytonos szakmai- és közönségérdeklődés. Harold Bloom az amerikai irodalom legmenőbb kritikusa egyenesen azt találta mondani róla, hogy „Leguin Tolkiennél is többet tett azért, hogy a fantasyt a magasirodalom régiójába emelje.” .
Nemtelen perverz
A sötétség balkeze című 1969-ben először kiadott regénye egy kifejezetten kedves hangulatú, amolyan pozitivista éllel megírt történet, melyben „a nyolcvan tagból álló világszövetség küldötte, Ai azzal a szándékkal száll le a Tél bolygón, hogy az itt élőket megnyerje egy nagyobb közösség ügyének. Sajátos biológiai felépítésű és különböző társadalmi szerkezetben élő embereket talál, akiket megjelenése választás elé állít. Az egymás közti torzsalkodás vagy a magasabb közösségi cél érdekében való összefogás alternatívái merülnek fel” – olvashatjuk egyebek mellett a kiadói ajánlóban.
A szerző a fenti történetre még felfűz egy meglehetősen bizarr oldalszálat is, tudniillik, hogy a Tél bolygón nem nélküli emberformák élnek, aki életük jelentős részében aszexuálisak, csak bizonyos szakaszokban válnak nővé és férfivá, amikor nemiségük ideiglenes kirajzolódását kihasználva párosodnak, szaporodnak. A főhősnek mondható Ai így válik a bennszülött lakosok számára folytonos szexuális identitása miatt undorító perverz személyiséggé, igaz mindez nem hátráltatja őt abban, hogy küldetését végrehajtsa. A nem-nélküliség egyben a Tél bolygó titkának kulcsa is: az aszexuális népességű planétán gyakorlatilag nincsenek háborúk, csatározások, egyfajta abnormális világbéke-hangulat uralja a helyet.
Gyorsan hat
Leguin regénye egyszerre tűnik újszerűnek, formabontónak és klasszikusnak (miként az elmúlt több, mint negyven évben végül is már az is), és ennek megfelelően maga Leguin a sci-fi és fantasy műfaj kimagasló művelőjének. Közismert, hogy mind a sci-fi-, mind pedig a fantasy rajongók meglehetősen elvakultak, elkülönültek, saját (fantázia)világban élők, és igen nehéz meggyőzni őket bármiről, amihez nem fűlik a foguk. Nos, A sötétség balkeze egy meggyőző regény, mely gyorsan hat, mint a vénás rum, és keményen átváltoztatja olvasóját, a szó lehető legjobb értelmében.
Egypercesek
Móricz, Térey és írói naplók
Íme a PIM év végi programjai
Végzetes olvasásvesztés?
A mai egyetemisták egyre kevesebb könyvet olvasnak” – írja Rose Horowitz publicista az Atlantic magazinban
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán