Első ránézésre, a cím alapján még nem gondolja az olvasó, hogy nem valami könnyed szerelmi történettel fog megismerkedni ebben a karakter-orientált, pszichés komplexusokat értelmezni és feloldani kívánó lélektani-analitikus regényben, ahol a főhős, Milike visszaemlékezéseiben jellemfejlődésének és viselkedésmintáinak elemzésével, értelemzésével és végül átértékelésével szembesülünk. A hatás pedig nem marad el, bekövetkezik a kötődés Mili életélményeinek megismerése során.

Kép forrása

Múltak és emlékek 

Örökölt viselkedésminták és történelmi események alakítják életünket, a cél azonban mindenkinél ugyanaz; boldog szeretne lenni. A boldogság mértéke pedig attól függ – ahogy a regényben is megtapasztaljuk –, hogy szerelmedet eltűrik, elfogadják vagy befogadják.

A történet az 58 éves, fizikai megjelenésében már az öregedést észrevehetően mutató Milike születésnapi készülődése során eleveníti fel életeseményeit. Tudjuk, az emlékezet előhív és megőriz történeteket, de az emlékezés során képesek vagyunk múltbeli tapasztalatainkat manipulálni. Valójában az emlékezés folyamatában az identitástudat felnyit egy burkot, melyben az én-élmények rejtőzködnek, s a felszínre kerülő traumákat úgy kezeli, hogy megváltoztatja az emlékekhez való viszonyunkat. Az átélt múlt összefűző, elkötelező, olykor taszító hatása vitathatatlan, annak ellenére, hogy J. Assmann a kulturális emlékezettel foglalkozó munkájában a felejtést az ember természetes tulajdonságaként kezeli. Az élet a közösségben a közös tudás megtapasztalását is jelenti, a múltfeldolgozásban azonban a történelmi vonatkozásúak, mint például az 56-os események, nagy jelentőségűvé válnak.

Az emlékezés a pipereasztal mellett félévszázad történelmi és családtörténeti eseményeit idézi fel; lehetőségeket és veszteségeket a Kádár-rendszer kezdeti, totális diktatúrájában, majd az azt követő gulyáskommunizmus megengedőbb periódusában. A traumatapasztalatok átértékelésével, az említett időszakban szükséges gyászmunka-feldolgozás segítségével képet kapunk a világháborút követő, embersorsokat meghatározó állapotokról. (Ami számomra is különösen érdekes, hiszen jómagam is az ötvenes évek szülötte vagyok.) 

Kép forrása

Mi sül ki a pékségből? 

Mili arra keresi a választ és a megoldást, hogy társa, az ötvennyolcadik születésnapját ünnepelni készülő hegedűművész, Robi, miért nem tud úgy viselkedni vele, mint egy igazi szerelmes férfi, miért csak egymás mellett élnek és nem együtt, miért nem kaphatja meg a megfoghatatlan rezdülésekbe fonódott érintések varázsát. Ezzel a kínzó érzéssel feltöltve visz bennünket végig élete krízisein, hogy jobban megértse önmagát, s ezáltal az életet is. Így kerülünk vissza az ötvenes évekbe, megismerjük Mili gyermekkori traumáit, az életét befolyásoló és meghatározó embereket; a pékként dolgozó szocdem álláspontot képviselő, aktívan politizáló apát, találkozunk Lajossal, a fogadott testvérrel, aki még Milinél is árvább, bombatalálatban elvesztette egész családját. Lajos a kommunizmus hithű szószolójaként van jelen, az olvasó számára nem igazán pozitív karakter, ténykedésének igazi jelentőségét azonban majd csak a regény utolsó lapjain tudjuk meg. Pártállamhoz való hűsége miatt fényesebb karriert mondhat magának, oroszlánrésze van a pékség jelentős üzemmé fejlesztésében, elkötelezett kommunistaként mindvégig segít Milinek a továbbtanulásban és a munkahelyi pozíció megszerzésében, így lehet Mili végül a kenyérgyár igazgatója.

A regényben hiteles leírást kapunk a Kádár-korszakról, majd az azt követő ’puha’ kommunizmus időszakáról. Ma már olvasás közben is zavarhat bennünket a jelzett időszakra jellemző elvtárs megszólítás uniformizálásra törekvése is. Megdöbbentő információk birtokába jutunk, amikor az Államvédelmi Hatóság (ÁVÓ) felügyelete alatt működő, kényszermunkára hurcoltok kínzásaitól olvasunk. A diktatúrában használt „Ne csak őrizd, gyűlöld is” jelmondatának értelmében, a Recsk melletti munkatáborban, a kőbánya területén halt meg borzalmas körülmények között Mili apja is.

A diktatúrában Mili tehetséges tornászként utazott Ausztráliába az olimpiai játékokra, onnan azonban már nem tért vissza, hogy disszidensként megpróbáljon beilleszkedni az ausztráliai magyarok életközösségébe, de végül brutális férjétől elmenekülve kisfiával viszontagságos körülmények között visszatér Magyarországra. Ekkor azonban a megengedő diktatúrában már nem börtönözték be a visszatérteket, megtévedt, becsapott emberként kezelték őket. Lajos pedig, aki erre az időre már sokat változtatott életvitelén, a későbbiek folyamán segített Mili fiának Ausztráliába utazni apjához.

Kép forrása

Boldogság és boldogtalanság

Berecz Ágnes Gabriella regényében a karakter és a történet elválaszthatatlanul összetartozó aspektusok, az összefüggések pedig a mű makrostrukturájában és mikrostrukturájában egyformán érvényesülnek, a konfliktusok pedig a dramatikus történet hajtóerejeként vannak jelen. Nyilvánvaló, hogy a lélek is fejlődik, akárcsak a test, de ez soha nincs szinkronban a testi változásokkal. Ahogy Arnold Anzenbacher német filozófus fogalmaz, az emberi szellem csak a test világában, a valós létben valóságos, de a szellem a vitális lélektől való elválasztottsága miatt anyagtalanná válik.

A regényben mindvégig Mili lelki fejlődése van a fókuszban, nehezen tudja elfogadni, hogy ő valójában Robi „homlokán csak egy fájdalombarázda, ha Robi lába elé rakná egész lelkét, csak csikorgó kavics lenne a bakancsa alatt”. Mili egész életében az igazi társra várt, aki, ahogy a regényben olvashatjuk, a „legszemélyesebben” szereti majd, s a bizonyosságot azonban csak a regény végén tapasztalhatja meg.

Berecz Ágnes Gabriella az emberi cselekedek motivációit kereste a főhős nagyon részletes gondolat-, érezelem- és lelkivilágának kidolgozásával, retrospektív módon reagálva az életet alakító döntő fordulatokra. A nyelvezet nagyon élvezetes, fordulatos, könnyű beleélni magunkat a szereplők helyzetébe, még akkor is, ha világuk távol áll tőlünk.

Úgy gondolom, Berecz Ágnes Gabriella számára fontos volt bemutatni regényében a nőiség problémáját, mely rokon a nőiességgel, de valójában nem ugyanaz. A nőiség egy viselkedésminta, melyben feltárulnak a gondolkodás női aspektusai, a vágy, hogy hogyan teljesítse ki a férfivel önmagát. Ezt pedig nagymértékben meghatározza, hogy milyen hatások érik a külvilágban, miként hatnak rá a transzgenerációs örökölt női minták, a tudatalattiban rejtőző energiák, melyek félelmeket, ellenállást generálnak. Mili a regényben mindvégig hiába vágyakozik érzéki csókra, pedig számára ez lenne az igazi szerelem jele, jóllehet, ahogy bizonyos kutatások erre utalnak, a nők igénylik ezt jobban, a férfiak szerint a csókolózás egy idő után felesleges. Ki tudja mi az igazság, lehet rajta vitatkozni.

Nőként végiggondolva a problémát, szeretném megerősíteni mindazt, ami ebben a nagyszerű könyvben az írónőt is foglalkoztatja: a szerelmi élet boldogságának akadálya a boldogtalanságtól való örökös félelem, s azt se felejtsük el, hogy a szerelemtől mindig többet várunk, mint ami belőle valóban adható.

B,A.G. Este Milikével. Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024